A rendező szerint ezekkel az alkotásokkal átvészelheted a mozi nélkül töltött időt.Paul Mazursky: Bob és Carol és Ted és Alice (1969): Nem kizárt, hogy csak kevesen ismerik az új hollywoodi filmes hullám egyik ékkövét, ami néhány polgárpukkasztó szexuálisan kirívó jelenetet tartalmaz. Ismerve James Gunn filmjeit, nem meglepő, hogy nagy hatással volt rá a film, hiszen a saját alkotásaihoz hasonlóan, ez is tele van elborult poénokkal.

Ueda Shinichiro: Kamera wo Tomeru na! (2017): James Gunn nagyon szereti távol-keleti, főleg a dél-koreai filmeket. Az általa ajánlott japán horrorvígjáték, angol címén One Cut of The Dead arról szól, hogy egy alacsony költségvetésű zombifilm forgatása rosszul végződik, ugyanis az elmaszkírozott élőhalottak helyett igazi szörnyek kezdenek vadászni a stábra.

Philip Kaufman: The Wanderers (1979): Ha Philip Kaufman neve szóba kerül, akkor az 1978-as A testrablók támadása és az amerikai űrprogram történetét feldolgozó, 1983-ban bemutatott Az igazakat jut először az emberek eszébe, és nem az 1979-es The Wanderers, ami némileg Walter Hill legendás alkotására, a Harcosokra emlékeztet.

A viszonylag ismeretlen, bandaháborúkról szóló The Wandererst azért ajánlja James Gunn, mert ez a film egyedülálló a témában: „izgalmas, szürreális, megérint, vagyis egy populista művészfilm”.

Jung Byung-gil: A bérgyilkosnő (2017): James Gunn véleménye az, hogy a dél-koreai akcióthrillernek legalább akkora jelentősége volt a délkelet-ázsiai országban, mint a Mátrixnak, a Mad Max: A harag útjának vagy a The Raidnek volt világszinten, tehát megérdemli, hogy még többen lássák.

Sergio Leone: Egy marék dinamit (1971): A Volt egyszer egy Amerikához hasonló, elégikus hangvételű kései western az 1910-es évek mexikói forradalmának idején játszódik, valamint egy banditaforradalmár és egy korábbi ír szabadságharcos kényszerszövetségéről szól.

Az Egy marék dinamit az alkotók, Sergio Leone és Sergio Donati forgatókönyvíró kreatív nézetkülönbségei miatt nem lett egy remekmű, viszont remek szórakozás, ráadásul James Coburn kiégett figurája igazán megható drámává teszi az alkotást.

Ugyanakkor a másik főszereplőről, a Rod Steiger által életre keltett Juanról sem szabad elfeledkezni, Steiger és Coburn kémiája pedig nagyon jól működött, de természetesen Ennio Morricone itt is zseniálisat alkotott. James Gunn elárulta, hogy a Volt egyszer egy vadnyugat után ez a másik kedvenc filmje Leone-től.

Noel Black: Csinos kis méreg (1968): A hatvanas-hetvenes évek új hollywoodi érájához tartozó Csinos kis méreg több film noir-klisét kiforgat, ráadásul a főhőst Anthony Perkins játssza, aki a Psycho végi hátborzongató mosolya miatt ragadt meg sokak emlékezetében. Mivel James Gunn szereti a fekete humort, így nem csoda, hogy jó szívvel ajánlja a fekete komédiát.

Werner Herzog: Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (2009): James Gunn véleménye az, hogy ez a 2000-es évek egyik legjobb filmje, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor a rendező néhány barátjának ajánlotta, akkor azok nem voltak elájulva tőle.

Bong Joon-ho: Anya (2009): Ahogy azt az Oscar-díjas Élősködők rendezőjétől megszokhattuk, úgy a dél-koreai thrillerben, az Anyában is egy társadalmi probléma kerül a történet középpontjába. A film egy anya küzdelméről szól, amit az igazságtalanul börtönbe zárt fogyatékkal élő fiáért folytat. James Gunn azért ajánlja ezt a filmet, mert ez a kedvence Bong Joon-hótól.

Na Hong-jin: A Sárga-tenger (2010): A dél-koreai thrillerben egy taxisofőr a feleségét keresve keveredik a bűn hálójába, ráadásul beleesik egy csúnya adósságcsapdában is. James Gunn szerint a A Sárga-tenger egy igazi koreai neo-noir, amiben az egyik legjobb üldözési jelenetet is látható.

Preston Sturges: Üdv a győztesnek (1944): James Gunn egyrészt azért ajánlja a háborús komédiát, mert ez a legkevésbé ismert film Preston Sturges-től, másrészt a direktornak ez a kedvence az író-rendezőtől, akitől saját bevallása szerint, sokat tanult, harmadrészt az Üdv a győztesnek alapkonfliktusa egy betegség, a szénanátha.

(Forrás: hu.ign.com)