Nem volt boldog házassága Ady Endrének és Vajda Jánosnak.A magyar irodalomtörténet híres alakjai között többen nem értek el akkora sikereket a magánéletben, mint amekkorát a munkájukban. Ady például magányosan halt meg, míg Vajda már a nászéjszakáját is pokollá tette.

Ady Endre és Boncza Berta: A svájci nevelőintézetben élő lányok többsége arra vágyott, hogy egy nap eljön értük a herceg fehér lovon, de Boncza Bertának, a későbbi Csinszkának, ennél sokkal nagyravágyóbb elképzelései voltak, ugyanis ő be akarta írni magát a magyar irodalomtörténetbe.

A lány először a közelben tanuló íróra, Tabéry Gézára vetette ki a hálóját. Eleinte úgy tűnt, hogy eléri a célját, de amikor felajánlotta a férfinak, hogy a szeretője lesz, akkor Tabéry elutasította. Berta új férjjelöltet keresett, hamarosan pedig közös felmenőikre hivatkozva írt Ady Endrének.

A költő sokáig nem válaszolt, de aztán Bertának egy személyes találkozót is sikerült elrendeznie. Berta a levelében ezt írta:

„Sokat gondoltam magára, Endre, és kezdek kutyahűséggel ragaszkodni ahhoz az elképzeléshez, hogy akkor is maga mellett leszek, ha nagyon öreg és elfelejtett lesz, de nem lesz az, mert én nem akarom, hogy az legyen!”

Ady akkor kérte meg Berta kezét, amikor a lány menyasszony volt, de a lány, elfeledve a régi ígéretét, igent mondott a férfinak. Berta azonban Ady versei alapján képzelte el a férfit, így az eszébe se jutott, hogy a férje egy kiégett férfi lesz, aki még nem tette túl magát a Léda-versek ihletőjével ápolt kapcsolatán, ráadásul egy beteg ember ápolása egyáltalán nem olyan romantikus, mint azt elképzelte.

A házasság Adyt se töltötte el boldogsággal. Ígéretével ellentétben, Csinszka alig töltött időt a költő betegágya mellett. Ady magányosan és egyedül halálozott el.

Vajda János és Bartos Rozália: Az 53 éves Vajda János az egészségügyi sétája közben találkozott a Duna-korzón az akkori 19 éves Bartos Rozáliával, akibe rögtön beleszeretett. A költő virággal, ajándékkal, szerelmes levelekkel és versekkel igyekezett meghódítani az ő Rozamundáját.

A lány szülei azonban egyáltalán nem örültek, hogy egy korosodó, különc költő udvarol a gyermeküknek, ezért eltiltották Rozáliát a férfitól, de Vajda nem adta fel, levélbe tudatta a szerelmével, hogy megöli magát, ha nem megy hozzá feleségül. Másnap, a megismerkedésük után négy hónappal, megszöktek és összeházasodtak.

Rozáliát azonban rögtön a nászéjszakán kiábrándulhatott a férjéből, aki a jelek szerint, sajátosan értelmezte a szerelem fogalmát, romantikus együttlétről pedig szó sem lehetett. A költő arra utasította a feleségét, hogy vigye ki az egyik ágyat a hálószobából, mert attól tartott, hogy Róza éjszaka megbolondul.

A lánynak fogalma se volt arról, hogy mivel szolgált rá Vajda gyanújára, a férfi ráadásul közölte, hogy másnap orvoshoz viszi, hogy kiderüljön, szűz-e még, ugyanis még nem volt dolga tisztességes nővel, igaz Rózának nem kell aggódnia, inkább fogadott gyermekként vette magához, nem feleségként.

Az ifjú feleség egész éjszaka sírt, másnap pedig haza akart menni, de amikor ezt Vajdának is bejelentette, akkor a költő revolvert rántva fenyegette meg Rózát, aki maradt, és egyúttal rá kellett jönnie, hogy egy őrülthöz ment hozzá.

A különös jelenetet még több követte. Előfordult, hogy amikor Vajda éjszaka verset írt, akkor a lánynak meztelenül kellett táncolnia addig, amíg a férfi nem végzett a munkával. A házasság két éven át tartott.

A költő olyannyira nem örült, hogy a felesége válni akar, hogy a bíróságon azzal vádolta, hogy az esküvőjük előtt prostituáltként dolgozott. Róza ennek ellenére a válás után is segítette a volt férjét, akinek a holttestét is ő azonosította.

(Forrás: divany.hu)