A lányos játék gyakori szereplői a horroroknak.
Beindítja a félelemérzetünket, ha meglátunk egy porcelánbabát, mert a játékot olyan élethűre alkották, hogy az ember könnyedén el tudja képzelni, hogy a játék életre kel, és belevágja a kést a hátunkba.
A horrorok írói ezt a félelmet használták fel nem egy történet megalkotásához, ám a babák eredetileg nem azért születtek, hogy az embereket ijesztgessék. A porcelánbabák a 16-17. században jelentek meg Európában. A játékot elsősorban Párizsban és Nürnbergben készítették. Az első darab porcelánbabák felnőtteket, majd később kislányokat ábrázoltak.
A porcelánbaba lényege az volt, hogy a kislányok ezekkel tanulják meg az úri ház berendezését. Ugyanezt a célt szolgálták a korabeli babaházak, amelyek gyakran a gyerekek saját otthonának kicsinyített mása volt.
A kislányok életében a mai napig fontos szerep jut a babáknak, amikkel hol az édesanyjukat, hol önmagukat utánozzák játék közben, tehát a számunkra ijesztő porcelánbabák is egy fontos lépcsőfok a felnőtté válás útján.
A babák japán verziója, a ball-jonted doll (BJD) nem gyerekeknek készült. A BJD babákat nagyon aprólékosan dolgozták ki. Mivel a testrészeket gumiszalagok tartják össze, ezért szabadon mozoghatnak, és különböző pózokba lehet őket beállítani.
A BJD babák festésének is az a célja, hogy a lehető legvalóságosabbnak látszódjon. Az eredmény gyakran annyira jó, hogy könnyen el lehet képzelni, hogy életre kelnek, hiszen amellett, hogy úgy néznek ki a babák, mintha élnének, még az sem kizárt, hogy magától fordítja el a fejét, amíg nem figyelünk.
(Forrás: bizzarium.com)
Legutóbbi hozzászólások