A szakítás után előfordul, hogy hetekig, de akár évekig gyászoljuk az elmúlt kapcsolatot.
Legyen bárhogy, a szakítás biztos, hogy fáj, ám a szerelmi bánaton vannak, akik néhány nap alatt túl teszik magukat, míg mások hetekig, hónapokig, vagy évekig képesek keseregni azon, hogy véget ért a kapcsolatuk.
A stanfordi pszichológusok most arra a kérdésre keresték a választ, hogy mi ennek a jelenségnek az oka. A szakemberek egy vizsgálatsorozat eredményéből arra következtettek, hogy azok szenvednek sokáig, akik a saját személyiségükben, hibájukban, rossz tulajdonságaikban keresik a szakítás okát.
Ők sokszor úgy élik meg a szakítást, hogy azért egy alapvető hibájuk a felelős. Az ilyen személyek sokszor falat építenek önmaguk köré, míg azok, akik könnyen visszatalálnak önmagukhoz, úgy gondolják, hogy a szakítás az élet velejárója, ami fájdalmas, de jó lehetőség arra, hogy mélyítsenek az önismeretükön.
A két hozzáállásból jól látszik, hogy a szakítás feldolgozása attól függ, hogy hogyan látjuk a személyiségünket. Aki a tulajdonságairól azt gondolja, hogy nem lehet azokon változtatni, nehezebben lép túl a szerelmi bánaton, míg az, aki hisz abban, hogy az emberek életük során fejlődnek, könnyebben továbblép.
A pszichológusok szerint az első csoportnak nem kell ebbe beletörődnie, hiszen mindenki képes átdolgozni a személyiségét, és megváltoztathatja a tulajdonságait, ami segít, hogy elviseljük a csalódást, elutasítást, szakítást.
(Forrás: divany.hu)
Legutóbbi hozzászólások