Nagy öröm, hogy az utóbbi időben nőtt a házasulandó kedv. Ugyanakkor sajnos a válások száma is nőtt.

Vajon mi lehet az oka annak, hogy egyre nehezebben tudunk egymáshoz alkalmazkodni, együttélni?

A szingliség -, amit talán a többség kezdetben nem is tudatosan választott életformaként, hanem rákényszerült-, elkényelmesítette őket? A jól működő „mama-hotelek“? Időpocsékolás lenne érzelmeink mélységének kifejezése, hisz kiderülne, hogy mindannyian hús-vér emberek vagyunk?

Mit tehetünk önmagunkért, a társunkért? Nincs nálam a bölcsek köve. A teljesség igénye nélkül továbbgondolásra, vitaindítónak néhány gondolat.

Nagyon fontos, mielőtt egy lakásba költözik egy pár, ismerjék meg egymást. Beszéljék meg, mit várnak a kapcsolattól. Fogadják el egymás családját, barátait. Ne akarják a másik szokásait megváltoztatni.

Tudni kell bocsánatot kérni, ha akaratlanul is, de megbántották a párjukat. Sokat, nagyon sokat kell beszélgetni, soha ne feküdjenek le haraggal.

Csodákra képesek a következő kifejezések:

–        Légy szíves…

–        Kérlek…..

–        Köszönöm…

Gyakran  kell dicsérni, megerősíteni azt a tulajdonságát, ami szerethető a társban.

Senki sem  tökéletes. De mindkét fél legyen magabiztos, önérvényesítő, aki hibázhat is, és ezt képes felvállalni.

Egyik se adjon többet, mint amennyit kap, mert ez felborítja az egyensúlyt.

Nagyon fontosak a közös élmények, mert erősítik a kapcsolatot. Tiszteletben kell tartani a korábbi elfoglaltságokat, azt  sem szabad abbahagyni, mert ez tönkreteheti a kapcsolatot.

Nagyon, nagyon fontos, hogy ismerjék meg egymás szeretet nyelvét!

 

Kedves Olvasó!

Bátran mondd ki az érzelmeidet! Lehet, hogy ez az adott pillanatban fura érzéssel jár? Hozzászoksz majd, hálás leszel, hogy megtetted az erőfeszítést. Törd át a védőfalat, amit magad és mások közé emeltél!Legalább azok felé nyílj ki, akik őszintén fontosak számodra! A párkapcsolat nem szerencse kérdése, érdemes dolgozni a kiegyensúlyozott, harmonikus, mindkét fél részére örömet jelentő párkapcsolatért.

„Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.“- József Attila