Nem könnyű a XXI. században a házasság kérdése, hiszen már teljesen más időket élünk, mint a nagyszüleink.
Csüggedten csóválja a fejét minden nagymama, és nagypapa, hogy mi történt ezzel a világgal, és a mai fiatalok miért tiltakoznak kézzel-lábbal a házasság ellen, amikor néhány évtizede az volt az elfogadott, hogy minél előbb összekösse két ember az életét.

A nagyszüleink idejében még a fiúk, ha csak rövid ideig is, de udvaroltak, majd rövid együtt járás után jött az eljegyzés, egy év múlva az esküvő, és gyermekáldás.

Ám ez megváltozott, és ma már a nőknek nem az az álma, hogy férjhez menjenek, gyereket szüljenek, és háziasszonyok legyenek. A nők élvezik a szabadságot, hogy senki sem nézi le őket, amiért 25-30 évesen még hajadonok, és szülni sem vágynak.

Ráadásul a házasság ellen rengeteg érv szól, kezdve azzal, hogy a legtöbben elválnak. S, különben is, az csak egy papír, és anélkül is élhetnek boldogan a párjukkal, hiszen ennek már számtalan elfogadott formája van.

Ám ez a gondolkodásmód csak addig igaz, amíg fiatal felnőtt az ember, mert vannak olyan nők, akik várják a romantikus lánykérést a csillagok alatt, lágy zene mellett, a szeretett férfitól, aki magától jött rá, hogy mikor jött el a lánykérés ideje.

A baj csak az, hogy ilyesmi maximum a romantikus lányregényekben van. A valóságban egyetlen egy férfi sem fog térdre ereszkedni, főleg akkor nem, ha a párja korábban kerek-perec kijelentette, hogy soha nem akar oltár elé állni.

Azok a nők, akik szeretnének a jövőben feleségek, és anyák, lenni, legtöbbször azért vágynak ezekre, mert biztonságban akarják érezni magukat. Genetikai vágyuk megtalálni azt a férfit, akinek egészséges gyermeket szülhetnek, emellett biztosan velük marad és garantálni tudja, hogy megad mindent anyagi és érzelmi szinten a gyereknek.

A házasság ehhez nyújt biztonságot, mert akkor a törvény kötelezi a férfit, hogy a nővel maradjon, bármennyire is tűnjön ez valószerűtlennek, hiszen ma már kevesen tekintenek szent dologként a házasságra.

Sokszor előfordul, hogy a nők, amikor még szinglik, vagy egy párkapcsolat elején járnak, kijelentik, hogy nem akarnak gyereket, és esküvőre sem vágynak. Ez az elhatározása azonban idővel megváltozik, mert például megtalálják azt a férfit, akivel családot alapítanának, vagy egyre több barátjuk jelenti be, hogy eljegyezték, esetleg várandósak.

Ám, ha a nők már kijelentették a párjuknak, hogy nem akarják ezeket, akkor a férfiak elkönyvelik, hogy nem kell megkérniük a barátnőjük kezét, elvégre leszögezték, hogy nem akarják, ezért meglepődnek, ha egyszer csak kirobban a párjukból, hogy nem is szeretik igazán, holott ez nem igaz.

A férfiak, akik képesek hegyeket megmozgatni a párjukért, maguktól azért nem fognak lépni, mert félnek az elutasítástól, vagy attól, hogy nem lesznek jó férjek és szülők. A nőknek ezért el kell mondaniuk, ha úgy érzik, hogy mégis vágynak a házasságra!