Félnek feladni a függetlenségüket azok, akik nem hajlandóak összeköltözni a párjukkal.
Természetes folyamat a párkapcsolatban az, hogy a randevúzás után, amikor komolyra fordul a kapcsolat, akkor a felek összeköltöznek. Ám ez nem mindenkinek ilyen egyértelmű. Őket nevezzük mingliknek, akik félnek feladni a függetlenségüket.

Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy korábban rossz tapasztalatok érték őket. A másik az, hogy a szülők túlkontrollálták a gyereküket, és ezért felnőttként úgy érzik, hogy ha kötődnek valakihez, akkor azzal feladják a szabadságukat.

A minglik ezért direkt elkerülik az intim kapcsolatokat, mert nem akarnak lelkileg függeni valaki mástól, tehát házasságra és összeköltözésre se hajlandóak gondolni.
Ez azonban nem szinglisséget jelent, mert a minglik olyan párkapcsolatban élnek, ahol egyik fél sem vágyik közös életre.

A fiatal felnőttkorban még természetes, hogy a párok csak annyi időre találkoznak, hogy együtt elmennek szórakozni, kirándulni, majd este mindenki haza megy a szülői házba, de már itt is előfordul az, hogy az egyik fél a másiknál alszik, és kialakul, hogy kinek milyen együttlétre van szüksége.

Akik már kisgyermekkorban egyedül is feltalálták magukat, de a szeretteikkel is jól érezték magukat, azok felnőttként nem fogják elkapkodni az összeköltözést, mert így sokkal kényelmesebb az életük.

A fiatal felnőttek azért is lesznek minglik, mert hiába élnek egyedül, akkor is alig vannak otthon, hiszen reggeltől estig dolgoznak, és építik a karrierjüket. Ebbe pedig még nem fér bele az, hogy valakivel összeköltözzenek és családot alapítsanak. Ez addig teljesen ésszerű döntés a szerelmesek részéről, amíg úgy gondolkodnak, hogy ez csak ideiglenes, és a jövőben egy háztartásban fognak élni.

Baj akkor van, ha a szerelmesek nem tudnak továbblépni a mingli életből, és ezért egy idő után elkezdenek eltávolodni egymástól. A személyiségük nem fog továbbfejlődni az intimitás, a bizalom és a felelősségtudat tekintetében, és csak a szabadság, függetlenség lesz fontos számukra.

Az együttélésre azért van szüksége egy párnak, mert akkor tanulják meg, hogy most már nincsenek egyedül, tudniuk kell kompromisszumot kötni, és nem lehetnek önzőek. Emellett az összeköltözéssel, rengeteg közös élményre tesznek szert a szerelmesek. A közös örömök, bánatok fogják megalkotni a közös történelmüket, amire később boldogan emlékeznek vissza.

A mingliség az olyan idősebb embereket is érint, akik már túl vannak egy, vagy akár több váláson, de képesek új kapcsolatba kezdeni, ám csak úgy, hogy mind a ketten megtartják a szabadságukat, függetlenségüket, mert nem akarják még egyszer megégetni magukat. Ezért nem is költöznek össze, és az intimitás sem jellemző a kapcsolatukra. Inkább csak közösen töltik el a szabadidejüket, és tudják, hogy egészségben, betegségben is számíthatnak egymásra.

A klasszikus párkapcsolatban élők nem értik meg, hogy a mingliknek miért jó a különélés, hiszen ezzel megfosztják magukat az olyan kellemes dolgoktól, mint az együtt ébredés, közös reggeli. A minglik ezzel szemben azt vallják, hogy ők csinálják jól, mert a különélésnek köszönhetően, nem töltik életük minden percét együtt a párjukkal, ezért, amikor találkoznak, sokkal jobban egymásra tudnak hangolódni.