A National Geographic a föld napja apropóján gyűjtött össze öt történetet arról, hogy hogyan segíthet egyetlen fa elültetése a bolygónk megmentésében.
Habár vannak, akik tagadják a klímaváltozást, nem foglalkoznak a környezet- és állatvédelemmel, mégis tény, hogy a Föld veszélyben van, ezért muszáj tennünk azért, hogy még az unokáinknak is legyen hol élniük.
A Föld megmentéséért nem kell nagy dolgokat tennünk, mert már azzal sokat segíthetünk, ha elültetünk egy fát úgy, ahogy abban az öt történetben tették, amit a National Geographic gyűjtött össze a Föld napja alkalmából.
A fiú, aki 14 milliárd fát ültetett: A kisfiú Felix Finkbeiner úgy döntött, hogy harcolni akar az éghajlatváltozás ellen, ezért évekig fákat ültetett. A 9 éves gyerek az ENSZ közgyűlése előtt beszélt arról, hogy azt látja, hogy körülötte semmit sem tesznek a felnőttek azért, hogy megőrizzék a bolygót, miközben ő és a többi gyerek fogja elszenvedni ennek a tétlenségnek a szörnyű következményeit.
Finkbeiner így fogalmazott:
„Ha egy majomra bízod, hogy most kér egy banánt, vagy majd később hatot, akkor az első lehetőséget fogja választani. A gyerekek nem várhatnak arra, hogy a felnőttek megmentik a jövőnket. Muszáj a saját kezünkbe vennünk a sorsunkat.”
Finkbeiner megalapított a Plant-for-the-Planet (Ültess a bolygóért) természetvédő szervezetet, ami partneri kapcsolatban áll az ENSZ Milliárd Fa kampányával. A céljuk az, hogy a Föld minden lakója után fejenként 150 fát ültessenek világszerte.
Egy férfi a Central Parknál nagyobb erdőt ültetett Indiában: 1979-ben kezdett fákat ültetni Jadav Payeng az Északkelet-Indiában található Majuli szigeten. Payeng célja ezzel az, hogy megmentse a Brahmaputra folyó által körülölelt szülőföldjét, ami 1917 óta, az erózió miatt, a felére zsugorodott.
Payeng 1979 óta a Central Paknál is nagyobb kiteljesedésű erdőt ültetett, ráadásul a terület nem lakatlan, mert elefántok, tigrisek, orrszarvúak és más állatok élnek benne.
A férfi, aki egész Londont egy nagy parkká változtatná: A magát „gerilla fotósnak” tartó Daniel Raven-Ellison felfedezte, hogy a lakóhelyén, Londonban, többi millió fa növekszik. Raven-Ellison részben a fákra hivatkozva szeretné elérni, hogy nemzeti parkká nyilvánítsák a várost. A fotós szerint a nemzeti park forgalmának újraértelmezése lehetőséget teremtene arra, hogy világszerte több park létesüljön. Londonnak jelenleg a 47 százaléka zöldövezet.
A washingtoni cseresznyefák: Az 1900-as évek elején az amerikai kormánynak dolgozott David Fairchild botanikus, aki többféle növényt és gyümölcsöt honosított Amerikában, így például barackot, avokádót, pisztáciát, kelkáposztát és mangót.
Japán híres cseresznyefái a botanikus tetszését is elnyerte, ezért rendelt néhányat az otthonába. Fairchild fáit sokan megcsodálták. A nagy érdeklődésre való tekintettel, a botanikus úgy döntött, hogy 300 fát a városának, a marylandi Chevy Chase-nek ad.
Amikor a kongresszus Washington szépítésén dolgozott, akkor Fairchild tanácsára, és az elnök támogatásával, több ezer cseresznyefát rendeltek a fővárosba.
Akik életüket kockáztatják a karácsonyfánkért: A kaukázusi jegenyefenyő Európa legközkedveltebb karácsonyfája, így Magyarországon is, ahol „normann” vagy „normand” néven ismerjük. A fák jó részét a kontinensen termesztik, de az amerikai Georgiából származó magokat egyáltalán nem könnyű beszerezni.
A helyieknek, gyakran védőfelszerelés nélkül, fel kell mászniuk a hatalmasra nőtt fenyőfákra, hogy leszedjék azok tetejéről a tobozokat. A környéken élőknek ez bevételt jelent, de sokan kritizálják a dolgot, mert a szüretelés túlságosan veszélyes, az emberek élete pedig többet ér a karácsonyfánál.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások