Nem ment zökkenőmentesen a feltalálás, de aztán generációk kedvencévé váltak a hideg finomságok.
Sicco Mansholt, egy holland földművelő-politikusnak 1968-ban állította össze a Mansholt tervet, ami megalapozta a közös európai agrárpolitikát. Ez az elképzelés tartalmazta a kontinens önellátóságát előmozdító fejlesztéseket, amik annyira jól működtek a gyakorlatban, hogy hamarosan több mezőgazdasági ágazatban, így például a tejiparban is, túltermelés mutatkozott.
A jelentős mennyiséget előállító országok érdekében az Európai Gazdasági Közösség (EGK) tulajdonképpen megtiltotta a nyugati országok tejimportját a keleti blokk térségéből. Magyarország számára ez azért volt rossz hír, mert hazánk ebben az időben erősen dolgozott a tejtermelési és feldolgozási kapacitásainak fejlesztésén, tehát a nyugati piacok bezárása miatt valamit kezdeni kellett az évi 965 millió liternyi tejjel.
A keleti blokkba való export nem lett volna kifizetődő a szállítás körülményessége és az alacsony árak miatt, ezért itthon kellett valahogy értékesíteni a hatalmas tejmennyiséget. Probléma itt is akadt, mert akkoriban a magyarok Európa sereghajtói közé tartóztak a tej- és tejtermék fogyasztása terén.
A Szovjetunióban másfélszer, míg Franciaországban kétszer annyi tej fogyott fejenként, mint Magyarországon. A propaganda mellett ekkor jött a nagy ötlet, amely szerint a tejalapú desszertek kínálatának bővítése hozhat gyors és látványos sikert.
A probléma azonban ott kezdődött, hogy a különlegesebb termékek előállításához se tapasztalat, se gépek nem álltak a magyarok rendelkezésére, ezért valahonnan licenszet kellett szerezni. A Gervais-Danone vállalatcsoport, ami 1994-ben vette fel a Group Danone nevet, boldogan eladta a habosított joghurt gyártási engedélyeit és az ahhoz szükséges technológiát.
1977 májusában megjelent hazánkban a joghurthab, ám nagyon korlátozott mennyiségben, emiatt a legtöbben csak hírből ismerték az új terméket. Amikor az eleinte a vállalat után zservé néven emlegetett finomságból valahol felbukkant néhány kartonnyi, akkor némi közel közelharc árán, perceken belül elfogyott.
1978-ban még mindig csak néhány pesti boltban, és ott is csak percekig, lehetett megszerezni a terméket, aminek mennyiségét 30-ról 50 ezer darabra emelték. 1981-re az 50 ezer darabot sikerült 20 millió tégelyre feltornázni. Az eleinte citromos és epres habok mellé 1983-ban megérkezett a zöldalmás és a meggyes íz.
Nem a joghurthab volt az egyetlen újdonság a tejtermékek terén, hiszen kísérleti jelleggel már 1966 novemberében megjelent egy minimális mennyiségű krémtúró a boltokban, mégis a kevés visszajelzés miatt sokáig nem növelték a gyártási mennyiséget.
Mivel csak évi 150 kilogrammnyi mennyiség készült, ezért csak kevesen ízlelhették meg a tejterméket. A kísérletezés idejében, a később kedveltté vált, vaníliás és a mazsolás íz mellett megjelent a málnás is, de olyan rettenetes variációk is születtek, mint a füstöltsajtos, hagymás-paprikás, paradicsompürés és a tormás krémtúró. Ezeket már akkor is a ma ismert lapos, 15 dekagrammos műanyagtégelyekben árulták. A joghurthabokhoz hasonlóan, a krémtúró áttörése is a 70-es évek végén következett be.
Habár a Túró Rudi már 1968-ban elindult a siker útján, önmagában mégsem tudott segíteni a magyar tejtermék fogyasztási mutatóin. Érdekesség, hogy a legnagyobb Hungarikumok közé sorolt Túró Rudi valójában egy szovjet desszert másolata, amit a moszkvai tanulmányútjukon ismertek meg a magyar élelmiszeripari mérnökök az 50-es évek végén.
A tejtermék összetétele és piros alumínium tasakja már magyar találmány, ahogy a név is, ami anno elég rendesen kiborította a szigorú cenzorokat, pedig állítólag a feltaláló a saját fia után nevezte el a terméket.
Anno akadt olyan kiadóvállalat, amely addig elutasította a Túró Rudi reklámjainak megjelenését, amíg a gyártó nem változtatja meg ezt az erkölcstelen nevet. Ma már tudjuk, hogy a Túró Rudi reklám nélkül generációk kedvencévé vált.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások