Meglepő történetek, amelyek főszereplői hiszik, hogy angyalok segítettek nekik.Nyugtató és gyönyörű jelenlét: „14 éves koromban találkoztam az angyalokkal. A szingli anyukám elhanyagolt. Megvoltak a saját gondjai, ezért nem tudta megadni azt a szeretetet és gondozást, amire szükségem lett volna.

Az egyik nap úgy alakult, hogy este 11 óra körül egyedül, rettegve sétálok a sötét utcán. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, és attól tartottam, hogy megerőszakolnak vagy valahogy másképp fognak bántani.

Nálam volt a tíz sebességes kerékpárom, de mivel ittas állapotban voltam, nem tudtam azzal közlekedni. Elég önellátó voltam, és segítséget soha senkitől nem kértem, akkor este mégis rettenetesen kiszolgáltatottnak éreztem magam, ezért imádkozni kezdtem.

Kicsit később egy fényesen megvilágított, mosolygós fiatalember lépett ki az üres utcára egy elsötétült házból. Köszönt és azt mondta, hogy a neve Paul. Megnyugtatónak és gyönyörűnek éreztem a jelenlétét.

Nem tudom, hogy végül hogyan kerültem haza, de a következő dolog, amire emlékszem, hogy otthon ébredtem az ágyamban. Csak annyit tudok, hogy meleg, izzó érzés önt el, ha Paulra gondolok, az angyalomra.” – Névtelen

Csoda a reptéren: „Egy kis csoda mentette meg a válságba került házasságomat. Abban az időszakban sokat dolgoztam azon, hogy javítsam a kapcsolatomat a férjemmel, ezért kitaláltam, hogy elmegyünk egy romantikus hosszú hétvégére a Bermuda-szigetekre. A férjemnek nem volt hozzá sok kedve.

Philadelphiába érve kiderült, hogy az időjárás miatt több járat késik vagy törölték, ezért csak további átszállásokkal és plusz 10 órás úttal érhettünk volna oda a Bermudákra. A férjem mindenképpen haza akart menni, én pedig teljesen összetörtem, és úgy éreztem, hogy ezzel vége a házasságunknak.

Végül mégis sikerült felszállnunk az utolsó közvetlen járatra. Lehetetlennek tűnt, ám egy utaskísérő mégis el tudta intézni nekünk. A hétvége mesésen alakult, és a problémákat is sikerült megoldanunk a férjemmel, akivel együtt maradtunk.

Akkor úgy éreztem, hogy a világ összeomlott, de egy csodának hála sikerült megmentenem a házasságomat és egyben tartanom a családomat.” – Smigenk

A balesetre vonatkozó figyelmeztetések: „Egy nap hajnali 4 óra körül felhívott a nővérem, aki remegő hangon, sírva elmondta, hogy látomása volt arról, hogy autóbalesetet szenvedtem. Azt nem nem mondta, hogy meghaltam-e a balesetben, de a hangjából kiéreztem, hogy ezt nem meri közölni. Azt mondta, hogy imádkozni fog értem és tegyek én is így, valamint legyek óvatos, ne a szokott útvonalon menjek munkába.

Kórházban dolgoztam, ahol aznap megkaptam a második figyelmeztetést, ugyanis egy kerekesszékes úriember azt mondta, hogy Isten megüzente neki, hogy autóbalesetet fogok szenvedni, aztán ő is megígérte, hogy imádkozni fog értem, és Isten szeret.

Remegő térdekkel indultam haza a munkahelyemről. Az úton átkísértem egy idős hölgyet az úttesten, és erősen figyeltem minden kereszteződést, jelzőlámpát és táblát. Miután hazaértem, felhívtam a nővéremet és anyukámat, hogy megnyugtassam őket, hogy jól vagyok, nem ért baleset.” – Hfen

Segítő kezek: „1997 nyarán történt, amikor megérkezett Sarah lányunk új matraca az ágyához. Egyedül próbáltam meg felvinni, hogy kicseréljen a régit az újra. Mivel a lépcsőnk elég veszélyes volt, ezért végig azt mondogattam magamban, hogy legyek óvatos, hiszen a férjem rokkant, így évek óta nem dolgozik, és ha én is kiesek, akkor a jövedelmem nélkül utcára kerülnénk.

Amikor felértem az emeletre, akkor kinéztem az ablakon a három gyermekemre, akik a Sadie nevű németjuhász kutyánkkal játszottak, miközben az apjuk figyelt rájuk. Ezután leindultam a régi matraccal, amit mozgatni kezdtem a lépcsőn. Ekkor csúsztam meg és vesztettel el az egyensúlyomat.

Miközben zuhantam, milliónyi gondolatom támadt a másodperc törtrésze alatt. Eszembe jutott, hogy mi lesz, ha eltöröm a lábam, vagy még rosszabb történik velem? Azt kértem Istentől, hogy segítsen nekem, küldjön egy angyalt!

Küldött, de kettőt. Úgy éreztem, hogy két férfikéz a karjaim alá nyúl és felhúz, két másik pedig a lábamat tartja. Megálltam, majd megnéztem, hogy mi lett a matraccal. Az a lépcső alján volt, méghozzá egyenesen a falhoz támasztva.

Az udvarom megkérdeztem a férjemet, ő járt-e a házba, de nemmel felelt, és az is biztos, hogy nincs plusz két karja. Később az angyalokkal kommunikáló bátyám azt mondta, hogy a karjaimat Michael, a bokáimat Uriel fogta meg.” – Kristy

(Forrás: noiportal.hu)