Az emberek sokáig hittek Nuckelavee, Balan-balan, Gongers, Aswang és a Wechselbalg létezésében.A világon talán nem is él olyan nép, amelynek legendái között ne akadna legalább egy, ami egy félelmetes szörnyetegről szól. Ezeket a történeteket sokáig olyan komolyan vették az emberek, hogy rettegtek az azokban szereplő lényektől.

Íme néhány legenda a legrémisztőbb teremtényekről!

Nuckelavee: A skót legenda szerint Nuckelavee egy lószerű démon, akinek a külseje emlékeztet a kentaurra, annyi különbséggel, hogy itt a ló hátából nőtt ki a felsőtest, és mivel nincs bőre, így látni a fekete vérét.

A leginkább vízben élő Nuckelavee olyannyira megijesztette a helyieket, hogy azok azonnal imádkozni kezdtek, ha véletlenül kimondták a nevét, mert csak így érezték magukat ismét biztonságban.

A nyári évszakban egy ősi szellem tartja fogságban Nuckelavee-t, aki az év összes többi hónapjában szabadon van, hogy a leheletével tönkretegye a növényeket, megbetegítse az állatokat, de az ő számlájára írják az aszályokat és a járványokat is.

Balan-balan: A Dél-Ázsiában élő legenda szerint Balan-balan, avagy Penanggalan egy nagyon furcsán kinéző lény, aki napközben ugyanolyan, mint bármelyik ember, de éjszaka átváltozik lebegő fejjé, akinek a teste nem, csak a belső szervei láthatóak.

A teremtmény kedvenc étele a női vér és az újszülött gyerekek, ezért sokszor olyan házak tetején telepszik le, ahol éppen kisbaba születik. Balan-balan láthatatlan nyelvvel táplálkozik, távozáskor pedig halálos betegséget hagy maga után.

Állítólag, ha valaki a távolból meghallja Balan-balan hangját, az jobb, ha nem is menekül, mert a lény valójában már a feje fölött lebeg. Éjszaka kifejezetten tilos kimondani Balan-balan nevét, mert ezzel felkeltik a figyelmét, és elmegy azért, aki elkövette ezt a hibát.

Gongers: A zombikhoz, élőhalottakhoz hasonló lényekről szól a Németországból és a Sylt-szigetekről származó legenda. A hiedelmek szerint a Gongerek olyan emberek, akiket megöltek vagy akiknek elmozdították a sírkövét, ezért soha nem lelhetnek békére, így kénytelenek a haláluk után céltalanul bolyongani a vidéken. Ezek a lények nem jelentenek veszélyt az élőkre, viszont az, aki találkozik eggyel, végtelen szomorúságot érezhet.

Egy másik mendemonda szerint azok a tengerészek is Gongerek lesznek, akik a nyílt vízen haltak meg. Ők folyton a szeretteiket keresik, akikhez éjszaka bemennek a házba, bebújnak melléjük az ágyba, reggel pedig távoznak, vizes lábnyomot hagyva maguk után a padlón.

Aswang: Az emberek a XVI. századig rettegtek az alakváltó, vámpír tulajdonságokkal rendelkező, Aswang nevű lénytől a Fülöp-szigeteken. A legendák szerint ezeknek szörnyeknek nem ártott a napfény, az emberek szomszédságában élhettek, és míg nappal nagyon félénkek, visszahúzódóak voltak, addig éjszaka alakot váltottak, hogy hosszú, éles nyelvükkel elfogyasszák a terhes nők magzatát.

A kutatások során kiderült, hogy a Fülöp-szigetek néphagyományainak legfélelmetesebb alakját abban az időben találták ki, amikor a spanyolok meghódították a vidéket, és egyre több volt a vetélés, amiért Aswangot kezdték hibáztatni.

Wechselbalg: A német folklór egyik legismertebb, legrémisztőbb alakja Wechselbalg (magyarul Megváltozott Gyermek). A legenda szerint ezek a démoni lények éjszaka betörnek a házakba, ahol megeszik a gyerekeket, akik helyett egy hasonmást hagynak.

A szülők nem veszik észre, hogy mi történt, így a démoni gyermek senkitől se zavartatva magát, szép lassan elveszi a szülők életet. Ez történhet napok, de évek alatt is. Amikor Wechselbalg végzett, akkor keres egy másik házat, ahol kezdheti elölről a táplálkozást.

(Forrás: bien.hu)