Ijesztő történetek, amikben egy-egy babafigyelő közvetített furcsa hangokat.monitorHa gyerek érkezik a családba, akkor elkerülhetetlen, hogy olykor külön szobában tartózkodjon a kicsi és a szülők. Ilyenkor jön jól a babamonitor, mert azon keresztül látható és hallható, hogy mit csinál a gyermek, ám olykor ennél sokkal ijesztőbb dolgok is történhetnek.

Gyere és játssz velünk: „Az unokatestvérem és a gyerekei a szobámban laktak, ezért mindig bekapcsolva hagytuk a bébimonitort, hogy a nappaliból is halljuk, hogy mit csinálnak. Az egyik éjjel arra figyeltünk fel, hogy a szobában mozogni kezdnek a dolgok. Ez után az unokatestvéreim gyereke beszéltek valakivel, végül játszani kezdtek.”

Mániákus nevetés: „Amikor a legidősebb gyermekem kisbaba volt, akkor a házban, amiben laktunk maguktól kapcsolódtak le és fel a fények, a tévé úgy váltott csatornát, hogy senki sem nyúlt hozzá, a termosztát gyakran megzavarodott, és előfordult, hogy zöld fényeket láttunk a szobában.

Amikor bébimonitort kezdtünk használni, akkor ördögi nevetést hallottunk a két hónapos gyermekünk szobájából, majd a kicsi üvöltve kezdett sírni. A férjem berohant a babáért, aki teljesen egyedül volt a szobában, de én továbbra is hallottam a nevetést. Azon az éjszakán elhagytuk a házat.”

Szellemes vásár: „A nagynéném és a nagybátyám vettek egy bébimonitort a kerti vásáron, és betették az unokatestvérem szobájába. Onnantól kezdve temetési zenét és halk suttogást hallottak. Hamarosan kidobták a monitort.”

A borzalmas ének: „Csak csecsemő volt a legkisebb gyermekem, amikor egy ikerházban laktunk a sógorommal és a barátnőjével. Lilah két hónapos volt, de már külön szobában aludt. Az egyik éjjel, tévézés közben furcsa hümmögést hallottam, majd pár perc múlva egy kislány énekelte, hogy „Lilah aranyos lány, anyukájának gyorsan ide kell érnie, mielőtt bántanám”.

Felrohantam az emeletre, megfogta a lányom, kirohantam a házból. Az udvaron, félelemtől zokogva, vártam, hogy a sógorom hazaérjen a munkából. A háztól a lehető leggyorsabban megszabadultunk.”

Mit csinálsz: „11-12 évesen gyakran vigyáztam nagynéném 1 éves gyermekére, aki beszélni sem tudott. Az egyik éjjel a kicsi az ágyában aludt, amikor meghallottam, hogy valaki azt kérdezi, hogy „Mit csinálsz?”.

Berohantam az unokatestvérem szobájába, de senkit sem láttam ott. Amikor a történteket elmondtam a nagynénémnek, akkor egy héttel később elköltöztek.”

A kísértetjárta baba: „Amikor anyukám várandós volt a testvéremmel, akkor az egyik barátja egy porcelánbabát ajándékozott neki. A nagymamám már akkor elmondta, hogy ki nem állhatja a babát, amit az egyik szekrényre állítottak.

Néhány hónappal később a nagymama meghalt, és sosem láthatta az unokáját. A testvérem megszületése után az anyukám egy furcsa csattanást hallott a bébimonitoron keresztül. Rögtön a szobába ment, de nem talált ott semmit, a testvérem békésen aludt, de a porcelánbaba megmagyarázhatatlan módon összetört.

Anyukám ekkor hangosan a következőt mondta: „Anya, most már láttad az unokádat, úgyhogy szabadon elmehetsz. Menj békével”. Ekkor hallotta, hogy a nagymama suttog valamit, de azt nem értette pontosan, hogy mit, de a neve és az, hogy szeretlek, biztos elhangzott.”

(Forrás: bizzarium.com)