Ismerjük meg az egyik legismertebb lényről szőtt történeteket!
A wendigo visszatérő szereplő a természetfeletti művekben, ahol különböző legendákkal magyarázzák a lény létezését. A wendigok eredetileg az indián legendákból származnak.

Az algonkin indiánok rosszindulatú, kannibál szellemként említik a lényeket, amiknek kedvenc tápláléka az emberhús, amivel sose laknak jól, hiszen úgy nőnek, ahogy elfogyasztották az áldozatukat.

A wendigok említéséről első írásos emlékünk 1636-ból származik, amikor Paul L Jeune atya, jezsuita misszionárius tett jelentés egy bennszülött nőről a feletteseinek, Rómában.

A beszámoló szerint az asszony spirituális transzba esett, és figyelmeztette a társait, hogy a szomszéd falut valami meg fogja támadni. A jóslat beigazolódott, és, ahogy az atya fogalmazott, vérfarkasokra utaló nyomokat találtak.

A wendigokat nagyon sokszor a hideghez, északhoz és a télhez kapcsolják, míg más történetek a falánksághoz, és a kapzsisághoz is. Ezek a regék arról mesélnek, hogy azok az emberek, akiket legyőz a kapzsiság, wendigová változnak, ezzel az elrettentéssel az embereket az együttműködésre és mérsékletre ösztönözték.

Más történetek szerint az emberek akkor változhatnak wendigová, ha részt vesznek kannibalizmusban, vagy éjszaka megszállja őket egy lény szelleme.

A Wendigotól nem véletlenül irtózik mindenki, hiszen a legenda szerint hat méter magas, rothadó szagú szörny, ami a medvénél is erősebb. A wendigo gyorsabban fut minden emberi lénynél, és képes a vízen járni.

A lény akár hat méter magas is lehet, és úgy néz ki mint egy két lábon járó holttest. A rothadó szagú wendigo szíve jeges. A haja hosszú, és tüzet is képes okádni. A lény képes beszélni, mégis inkább sziszeg vagy üvölt.

Ezek után, már nem meglepő, ha a wendigók tökéletes főszereplői minden rémtörténetnek.

(Forrás: bizzariummagazin)