Velőtrázó módon tiltakoznak a koponyák, ha valaki megpróbálja őket eltenni a helyükről.

Anne Griffith története

1590-ben Anne halálos betegen feküdt a humberside-i Burton Agnes Hallban. Az Erzsébet kori kúriában élő Anne Griffith arra kérte az apját, hogy a halála után vágják le a fejét, és tartsák azt a házban.

A családtagok teljesítették a furcsa kérést, ám néha elvették a helyéről a koponyát, ami ekkor sikoltozni kezdett. A rokonság 1900-ban úgy döntött, hogy ebből elég volt, és beleépítették a ház falába a koponyát, aminek azóta nem volt dühkitörése.

Egy rabszolga rejtélye

A dorseti Sherborne-hoz közel épített Bettiscombe major koponyájáról a XVIII. században keletkezett a legrégebbi feljegyzés, de a története 1685-ben kezdődött, amikor a Pinney família élt ott.

Azariah Pinney részt vett a II. Jakab elleni Monmouth-felkelésben. A ház ura azonban a vesztes oldalra állt, amiért Nyugat-Indiába száműzték, ám a család nem szenvedett a száműzetésben, hanem annyira jól élt, hogy Azariah unokája, John Frederick Pinney vissza tudott utazni a régi majorba.

A férfi magával vitte a fekete rabszolgáját is, aki a háztartás része lett. John megígérte a szolgának, hogy halála után visszaviteti a testét Afrikába, ahonnan gyerekként elhurcolták a rabszolgahajcsárok. Ez nem történt meg, mert John előbb halt meg.

Mivel az ígéretről más nem tudott, ezért a rabszolga halála után senki sem gondoskodott arról, hogy visszajusson Afrikába, hanem John mellé temették. Amíg a földben volt a rabszolga, addig rengetegen hallottak gyászos nyöszörgést a sírból. Ezekben a hónapokban gyakoriak lettek az állatfertőzések, rossz lett a termés, és pusztító viharok csaptak le a környékre.

Ennek az vetett véget, hogy a rabszolga koponyáját visszavitték a majorba, ahol végre békében nyugodhatott, mert családi ereklye lett, és pokollá tette annak az életét, aki meg merte mozdítani.

A helyi legenda szerint, a XX. században piszkálták meg utoljára a koponyát. A Bettiscombe akkori bérlője eldurvult karácsonyi partit adott, mert Ausztráliába készült költözni. A férfi az éjszaka közepén felkapta a koponyát, és beledobta a lóitatóba.

Rejtélyes módon másnap reggel a küszöbön volt a maradvány. Arra a kérdésre, hogy hogyan került oda, nincs egyértelmű magyarázat. Az egyik elmélet szerint a szél kapta fel, és tette oda, de ez lehetetlen, mert nagyon erős szélnek kellett volna támadnia.

Egy évvel az incidens után, a korábbi bérlő hirtelen meghalt Ausztráliában. A legtöbben azóta is úgy gondolják, hogy a koponya átkozta meg.

1950-ben egy ennél is nyugtalanítóbb dolog derült ki a koponyával kapcsolatban. Pinney kérésére, megvizsgálta a Királyi Sebészeti Főiskola professzora, Gilbert Causey, aki azt állította, hogy a maradvány nem lehet a rabszolgáé, mert annál sokkal idősebb.

A tudós szerint a koponya egy finom arcvonású lányé volt, aki 3-4 ezer évvel ezelőtt halhatott meg. Ez a felfedezés felveti a kérdést, hogy akkor hogyan került a koponya a majorba, és miért fűződik hozzá a legenda.

Néhány bizonyíték szerint a bettiscombe-i földterületen régen létezett egy római-brit település, ám Causey professzor becslése alapján, a koponya néhány száz évvel még így is idősebb, mint az első ház, ami ott állt.

A kenti Reculver sikoltozó szellemek, és egy újabb elmélet a Pinney rejtélyre

Sok éven keresztül élt egy legenda arról, hogy egy korai római település mellett hallható sikolyok, és kiabálások azoktól a gyerekeknek a szellemeitől származnak, akiket ott gyilkoltak meg.

1964-ben ásatások kezdődtek a kenti Reculver területen. Ennek eredményeként több gyermekkoponya, és csont került elő. Ezek egyikén olyan nyomot találtak a szakemberek, ami arra utalt, hogy kard végzett a gyermekkel. A talált csontvázakról kiderült, hogy időszámításunk előtt 1000 és 500 között kerültek a föld alá, tehát még a római település megjelenése előtt.

Michael Pinney is előállt a maga elméletével, amely szerint a koponya saját magától keveredett oda a Bettiscombe-ba, ami mögött magasodik a Pilsdon Pen, aminek erdős lejtői jóval a legmagasabb kémény fölé nyúlnak. A dombtetőn történelem előtti maradványok láthatóak. Ezek körülbelül akkor keletkezhettek, mint a Maiden Castle, a hatalmas földsáncerőd, ami a Bettiscombe-tól néhány kilométerre, délkeleten fekszik.

A kunyhók köreinek romjai mellett, a dombtetőn apró sírhalmok és kőkupacok vannak. Pinney ezek közül kiásott néhányat, és gyanakodni kezdett, hogy a koponya ott szabadult ki valahogy a földből, majd belegurult a patakba, aminek a medrének az alján végig gurult a lejtőn, egyenesen a házakig.

Pinney hozzátette, hogy a régi babonás időkben traumatikus élmény lehetett a koponya felbukkanása, ezért az, aki megtalálta, valószínűleg próbált megszabadulni a koponyától, és ekkor történhettek természetfeletti jelenségek, amik meggyőzték, hogy hagyja ott, ahol találta. Ezután már nem kellett semmi ahhoz, hogy az emberek legendákat költsenek a koponyához.

A koponya története, tehát még mindig rejtély, de a Pinney családnak annyi is elég, hogy nem zargatja őket a koponya, amire nagyon odafigyelnek, és sose engedik, hogy kikerüljön a ház falai közül.

Theophilius Broome

Az angliai Somerset, Chilton Canteló nevű falujában található egy mohával belepett sír, amelyben az 1670-ben meghalt Theophilius Broome maradványai hevernek, ám nem az összes! A férfi végakarata ugyanis az volt, hogy az elefántcsonthoz hasonlóan fényes koponyája, a házában maradjon.

Az örökösök nem érezték jól magukat a koponyával, ezért megpróbálták eltemetni a többi csont mellé, ám akkor szomorú, bosszúságtól baljóslatú, ijesztő hangok zavarták meg a falu csendjét. A rokonság rájött, hogy jobb lesz, ha békén hagyják a koponyát, ami abbahagyta a furcsa hangok kiadását, amikor visszakerült a Chilton Cantelo Majorba.

Wardley Hall

A római katolikus papnak a koponyája, akit 1641-ben végeztek ki árulásért, majd a koponyát a manchesteri templom tornyán tették ki közszemlére. A most Manchester közeli Wardley Hallban található maradvány, szintén zajokat ad ki, ha megpróbálják elvinni a házból. Állítólag még vihart is okozott, amikor eltemették. Ám nem ez a legijesztőbb, hanem az, hogy az elföldelt koponya valahogy mindig hazatalál.

Kristálykoponyák

Az ember készítette kristálykoponyák nemcsak hangokat adnak ki, hanem különös erővel is rendelkeznek. Az egyik például annyira ördögi, hogy kegyetlenül megbünteti azt, aki kigúnyolja.

A kristálykoponyák eredete homályos, de az biztos, hogy valami misztikus erő hatja át őket. A Mitchell-Hedges koponyát a Brit-Hondurasban találták meg egy maja templom alatt. A szakemberek 3600 évre becsülték a korát, és kiderítették, hogy egyetlen egy kőkristályból alkották meg 150 év alatt.

Néhányan arról számoltak be, hogy képeket láttak benne, és morgó hangokat vagy kántálást hallottak. Sokan kínzó szomjúságra panaszkodtak, valamint csodálatos gyógyulásokat is tulajdonítanak a kristálykoponyának.

A koponya tulajdonosa, Anna Mitchell-Hedges szerint valójában arról van szó, hogy sokan ijesztőnek tartják, hogy egy koponyával tartózkodjanak egy szobában. A köztudottan sátánista Anton LaVey úgy gondolja, hogy a Sátán alkotta meg a koponyát.

Mások abban hisznek, hogy egy szellem, poltergeist szállta meg a koponyát. Ezt gyanút arra alapozzák, hogy a kristályok képesek magukba szívni az entitásokat.

Elméletek

A brit folklór egy kis részében találkozhatunk a sikoltozó koponyák rejtélyével. Némely vélekedés szerint, ez a római-brit „alapozási áldozat” szokásból ered, ami azt jelentette, hogy egy állat vagy ember áldozatot temettek a ház alapjába, hogy ezzel szerencsét biztosítsanak az épületben, és az isteneket is kiengeszteljék.

Egy másik elmélet a szüzességi fogadalmukat megszegő apácák és szerzetesek falhoz állításával és kivégzésével magyarázzák a jelenséget, ám ezek annyira ritka esetek voltak, hogy elég valószerűtlen ez a magyarázat.

A keltákat felemlegető elmélet ennél sokkal hihetőbb. Náluk ugyanis vallási tisztelet övezte a koponyákat, amiket családi kincsként őriztek, vagy felajánlottak az isteneknek. Erre bizonyíték az, hogy Nagy-Britannia sok helyén találtak kőfejeket.

(Forrás: noiportal.hu)