Félelmetes gyerek, szellemképek, hátborzongató zene, és még sok egyéb visszatérő jelenet, amitől biztos, hogy nem alszunk este nyugodtan.
Egyszer-kétszer mind azon kapjuk magunkat, hogy szeretnénk megnézni egy horrorfilmet, mert vágyunk egy kis borzongásra, még akkor is, ha egyébként hangosan reklámozzuk, hogy minket ilyen butaság nem érdekel.

Valamiért mégis szükségünk van arra, hogy 90-120 percet ijedezzünk, főleg olyan jeleneteken, amiket már ezer másik filmben láttunk, és tudjuk mi fog következni, de ennek ellenére újra és újra megijedünk.

Ijesztő gyerek: A gyerekszellemektől mind jobban rettegünk, mint egy felnőttől, mert valahogy természetellenesnek érezzük, hogy egy gyermek meghalhat. A horrorfilmkészítők is rájöttek, hogy sokkal jobban meg tudják fagyasztani a vért a nézőben azzal, ha egy gyerekre fehér hálóinget adnak, karikásra sminkelik a szemét, és megkérik, hogy bámuljon a semmibe, mint egy alvajáró.

Szellemképek: Hirtelen kameraváltások, amelyek néhány másodpercig mutatnak egy véres alakot, aki a háttérben vár, majd újabb vágás, és már sehol sincs a szellem, aki még néhányszor eljátssza az efféle felbukkanást.

Kiégő izzó: Miből tudjuk, hogy a film szereplői nincsenek egyedül? Abból, hogy hirtelen kiég néhány izzó, és hőseink vaksötétben maradnak, hogy mi csak halvány árnyékokat, rémisztő lihegést lássuk és halljuk, amiből tudjuk, hogy a nagy gonosz a közelben jár.

Sikoltozó tinilányok: Észrevehettük, hogy a szereplők között mindig akad néhány csinos tinédzserkorú lány, akik gyakran elsők között halnak meg, de előtte még jó hangosan sikoltoznak a kivágott ruhájukban, hiszen a szexualitás, és a félelem együtt a legkifizetődőbb.

„Ne menj be oda!”: A film vége felé, amikor a szereplők közül alig élnek páran, mert a gyilkos lekaszabolta őket, akkor az egyik bátor szereplő, akinél semmi fegyver, elkezd lefelé sétálni a pincébe, hiszen csak a biztosíték ment ki, és nem szellemek okozzák az áramkimaradást. Ezeknél a jeleneteknél biztos, hogy mind felkiáltottunk párszor, hogy „Ne menj oda be!”.

Ijesztő zene, semmi, juj: Az átverős jelenetek, amiket nagyon utálunk! Adva van egy jelenet, ami alatt ijesztő zene szól. A hősünk rémült arccal bandukol, amikor hirtelen megpillant egy ártalmatlan mókust. A zene elhal, mi megnyugszunk, s ebben a pillanatban villan be az ellenség, mi pedig egy kisebb infarktust kapunk.

Az utolsó jelenet: Észrevettük, hogy a horrorfilmeknek sosincs boldog befejezése, és mindig a gonosz nyer? Gondoljunk csak bele! Ha egy elátkozott tárgyból bújt ki a démon, akkor biztos, hogy az utolsó jelenet az, hogy valaki más magához veszi a tárgyat, amiről az életben maradt szereplő azt hitte, hogy megsemmisítette. Ha megölték a sorozatgyilkost, akkor a sírból kinyúló kéz lesz az utolsó, amit látunk.

A gonosz tehát sosem hal meg, tehát bármikor lehet folytatást készíteni, ám az sem utolsó szempont, hogy nem fogunk nyugodtan aludni, hiszen az ellenség még szabadon van.

(Forrás: bien.hu)