A Fülöp-szigetek néphiedelmeiben rengeteg legenda szól a denevéremberre hasonlító, szárnyas aswangról.
A legfélelmetesebb lények közé sorolhatjuk az aswangot, amit a helyiek, nagyon találóan, az eredendő gonosznak neveznek. Ehhez a lényhez nagyon sok legenda fűződik, amelyek régiónként, személyenként váltóznak.

A történetek többségében úgy írják le a lényt, mint egy vámpír és egy boszorkány hibridet. Az aswangtól a legtöbben azért remegnek, mert állítólag kisgyerekeket lakmározik, és a kedvenc csemegéje a máj és a szív.

Egy másik história szerint, az aswang egy női boszorkány, aki különleges balzsammal dörzsöli be magát, hogy gyönyörű hajadonná változzon. Amikor átalakult, akkor felmászik a házak tetejére, hogy onnan leeressze a hosszú nyelvét, és azon keresztül szívja ki a háziak vérét.

Az aswangon akkor látszik, hogy jóllakott, ha úgy néz ki, mint egy várandós asszony. Ilyenkor különös hangot hallanak az emberek, ami így hangzik: tik-tik, wak-wak, vagy soc-soc.

Amíg nem volt fejlett az orvostudomány, addig a Fülöp-szigeteken azt hitték a lakosok, hogy a vetélések, és a különböző betegségek is az aswang miatt történnek, hiszen egyes legendák szerint a lény a magzatokat kieszi az anyák méhéből. Ezek a horrortörténetek különösen Visayan régióban, és Capiz nyugati tartományaiban Iloilo, valamint Antique környékén terjedtek el.

Capiz lakosainak többsége a házuk, és a családjuk védelmének érdekében, fokhagymafejekkel és egyéb tárgyakkal díszítik a lakásukat. Emellett mindig van náluk szenteltvíz, hogy el tudják űzni a rémisztő lényt.

A Fülöp-szigetek déli részén, Mindanaoban több osztályba sorolják az aswangot:
1. A vérszívó, avagy vámpír.
2. A Barangan, avagy a Bosszúálló Boszorkány, aki Voodoot, és hasonló tevékenységet űz.
3. Mananangal, aki az éjszakában szárnyal úgy, hogy az alsó végtagjait maga alá húzza.
4. Hullaevő, aki a valódi holttestet egy banánfa törzséből faragottal próbálja helyettesíteni.
5. Hamis szörny, aki képes emberből kutyává, vaddisznóvá, vagy bármilyen más állattá változni. Áldozatai alakját is felveheti.

Egyes legenda alapján az aswangok közösségben élnek, csendesen, és félénken. Néhányan közülük annyira vékonyak, hogy egy bambusznád mögé is el tudnak rejtőzni.

Az aswangoknak azonban létezik egy agresszívabb alfaja, akiknek Bubuu a neve, és éjfélkor a tojótyúk hangját utánozzák. Egy másik alfaj a tik-tik és a wak-wak, amelyekről a helyiek úgy tartják, hogy egy elhunyt családtag szelleme, amely bagoly alakot vett fel. A sigin és a zengben alfajba tartozó lények, megjelenése hasonlít a chupacabrához, vagy a Tasmán Ördöghöz. Ennek a szőrzete foltos, a szája és az agyarai pedig nagyok.

Szerencsére lehet védekezni az aswangokkal szemben. Ha éjszaka egy aswang közelít a házhoz, akkor addig kell olajat forralni, amíg a teremtmény el nem megy. Az ezüst is hatásos fegyver. Ezt nagy valószínűséggel a nyugati mitológiából vették át a helyiek. Az ezüst mellett a só is kiváló eszköz, mert attól megéghetnek az aswangok, amik ellen egy piros zacskóba helyezett gyömbér, és érmék is védelmet jelentenek.

Az aswangok egyes fajai képesek az alakváltásra, ezért a helyiek két trükköt is kitaláltak, amivel felismerhető, hogy aswang-e valaki. Az egyik az, hogy bele kell nézni a gyanús személy szemébe. Ha az ember a saját reakcióját fejjel lefelé látja, akkor aswanggal van dolga. A másik módszerhez terpeszállásba kell állni, majd lehajolva át kell nézni a terpeszen, mert így megpillantható az aswang igazi alakja.

(Forrás: mysterieuxlettres.blogspot.hu)