Bármennyire is kiábrándító, a szerelem nem egy érzés, hanem egy komplex hormonzavar. Elmúlásának pedig egy bizonyos hormon szintjének a csökkenése a felelős, ami nem más, mint a dopamin. 

Sokan nem is tudják, hogy a párválasztásban nagyobb szerepet tölt be a tudatalattink, ösztöneink és szervezetünk együttese, mint szívünk és az ízlésünk. A fajfenntartási ösztön vezérel, választottunkat pedig több szempont alapján mérjük fel. Mikor megtaláljuk a megfelelőt és elkezdjük közelebbről megismerni, akkor kellemes érzés tölt el minket, az amolyan „megtaláltuk” érzés, mely nyugalommal, ugyanakkor izgalommal is eláraszt bennünket. Legszívesebben minden pillanatot a kedvesünkkel töltenénk, a hibái eltörpülnek, egy rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk őt, magának a tökéletességnek.

Fel üti a fejét a jelenség, melyet mi szerelemnek nevezünk, ez pedig a dopamin hormon szintjének megemelkedését jelenti. Átlagosan 2 éven keresztül állhat fent a helyzet, minimum egy évig, de van akiknél akár 3 évig is. Így tehát a sírig tartó szerelem eszméje tudományosan is megdőlt. Jó hír azonban, hogy a tüzet fel lehet szítani, ezért előidézhető többször is a hormonzavaros állapot, az az a szerelem.