Rengeteg infó az 5% ÁFA ügyében. Kattintson... Minden infó az új CSOK-ról és a jogszabályokról. Kattintson ...

Hübrisz: az ókori diagnózis tovább él a modern társadalomban

Tetszik a cikk?

Az antik görög hagyományok értelmében a hübrisz a hatalmi pozícióhoz kapcsolódó gőg és arrogancia, melytől nem áll távol a szándékos erőszak alkalmazása megalázás céljából. Meglepő vagy sem, ettől az irracionális viselkedésmódtól a modern kor embere sem képes megszabadulni.

A közéleti vezető személyiségek és befolyásos menedzserek népszerűtlen döntéseik következtében gyakran szembesülnek a váddal, miszerint a hatalom a fejükbe szállt. Élhetünk tehát a gyanúperrel, hogy amikor vezetőink hataloméhes módon viselkednek elveszítik a kapcsolatot a valósággal.

Guy Claxton pszichológus professzor a vezető beosztású egyének problematikus viselkedése kapcsán azt állítja, hogy sok esetben egyfajta intelligencia rendellenességről kell beszélnünk. A professzor szerint az emberi intelligencia négy, egymással harmonikusan együttműködő mentális rendszerből áll. Abban az esetben, ha ezek közül az egyik használaton kívül kerül, a döntéshozatali folyamat megbízhatatlanná, esetlegesen veszélyessé is válhat. Amikor ez a funkcionális hiba bekövetkezik, ahelyett, hogy elemeznék tetteiket, ellenőriznék azok következményeit és átbeszélnék döntéseiket, a vezetők hajlamosak lobbanékony módon elhatározni dolgokat – és pontosan itt kezdődik a gőg.

Olyan esetekben, amikor miniszterelnökök illetve a kormány felelős tagjai esetében következik be ez az intelligencia rendellenesség, szükségessé válhat az adott személy hatalomtól való megfosztása, annak érdekében hogy elkerüljük a végzetes következményeket. A hatalmi pozíció és a politika kapcsolata ugyanis veszélyessé is válhat, ha egy esetleges háború kerül kilátásba. Abban az esetben, ha a többség kinyilvánítja nemtetszését egy ilyen fajta vezetéssel szemben, ezek az egyének jellemzően egy olyan állapotba menekülnek, melyet Claxton professzor “messiási hübrisznek” nevez. A vezetői képességeiket egyfajta alázat váltja fel, mintha egy belső istenség vagy felsőbb hatalom sugallatára hoznák meg döntéseiket. Ez az a pont, amikor az önámítás és a felfokozott önértékelés lép működésbe. Hogy vezetőként mindezt elkerüljük, jófajta humorérzékkel kell felfegyverkeznünk – mondja a professzor. Ezért van az, hogy a hagyományok szerint a hatalommal rendelkező embereket nyomában mindig egy bohóc jár: tréfás piszkálódásaival és vicceivel arra emlékezteti az uralkodót, hogy ő is csak emberi lény. A tanúság tehát az, hogy bármely terület vezető személyeinek ajánlatos mindig szem előtt tartani saját gyarlóságát.

A hatalommal rendelkező egyének egy másik lehetséges vonása az empátia hiánya. Neurológiai kutatások bizonyítják, hogy az emberi agy úgy reagál egy másik ember fájdalmának látványára, hogy saját agyi idegvégződésein fájdalomérzetet generál, s ez eredményezi az együttérzést. További kutatások ugyanakkor azt feltételezik, hogy ez az empátiaérzés kevesebb valószínűséggel jelentkezik abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva nem szimpatizálunk a szenvedő alannyal. Dr. Jamie Ward, a Sussexi Egyetem docense szerint a hatalomnak hasonló hatása van. Egy magasabb státusszal rendelkező egyén kisebb valószínűséggel utánoz egy alacsonyabb beosztással rendelkező embert, mert nem jellemző, hogy elismerné vagy együtt érezne ezzel a személlyel. Ez alapján tehát arra lehet következtetni, hogy a vezető beosztású emberek azon túl, hogy a hatalomtól megszédülve hajlamosak ésszerűtlen döntéseket hozni, ráadásul kevésbé empatikusak is.

Forrás: www.bbc.com


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*