A szokatlan, gyakran elmebetegségeknek tűnő tudatállapot változással járó belső fejlődési válságot, melynél teljesen kizárható a fizikai betegség, és az elmebaj, spirituális krízisnek nevezik.
A spirituális élmények nem mindig kellemesek vagy pozitívak, néha fájdalmas, félelmetes, szorongató, gyötrődő érzésekkel kísért szellemei élmények.
A szellemei-lelki fejlődés szempontjából nagyon fontos, hogy az a személy, akivel mindez történt, hogyan értelmezi ezeket.
Kivel beszél erről, milyen külső magyarázatot fogad el, van-e igénye arra, hogy a mélyére hatoljon a történésnek. A fejlődés célja, hogy megértse, vagy átformálja a tudatosságot és beépítse a mindennapi életbe.

Az első lépés tudomásul venni az élményt. Érdemes egy hozzáértővel megbeszélni, akár leírni vagy lerajzolni, és egy kis pihenőt adni magunknak.
A barátaink, hozzátartozóink pontosan látják milyen változások mennek végbe rajtunk, hogy mennyire csökkent a világ  iránti alkalmazkodás.
De saját magunknak kell eldönteni mit kezdünk ezzel a helyezettel, önállóan feldolgozzuk, vagy segítséget kérünk hozzá, vagy esetleg félretesszük vagy rosszabb esetben teljesen eltemetjük.
Akkor sikerült feldolgozni, ha egy magasabb életminőségbe jutottunk, és ezt mások és önmagunk javára tudjuk fordítani megnövekedett energiánkat, és jobb képességeinket, ez az önmegvalósítás.