Mi adott ihletet a világ leghíresebb íróinak?
Aki azt mondja, hogy regényt írni könnyű, mert csak le kell ülni, és ki kell valamit találni, az biztos, hogy egy szemernyi ihlettel sincs megáldva. A kreativitás ugyanis ijesztő, hiszen a semmiből kapjuk az ihletet. Sőt, sok író szabályosan beszélget a szereplőivel, és állítja, hogy ő csak a kéz, ami leírja a történetet, amibe nincs semmi beleszólása.
Sokan megijednek attól, hogy milyen furcsa dolgoktól kapnak ihletet, ám ijedtségre semmi ok, hiszen az irodalom legnagyobb íróinak több meghökkentő szokása volt, ami segítette őket az alkotásban. Íme, néhány példa:
Victor Hugo: Eldugatta az inasával az összes ruháját, mert így nem volt más választása, mint az, hogy otthon maradjon írni.
Agatha Christie: Az írónőnek nem volt asztala, ugyanis ott írt, ahol éppen elkapta az ihlet. A leghíresebb regényét a hotelszobájában jegyezte le. Előfordult, hogy a konyhájában, vagy a hálószobájában gépelt.
Agatha Christie saját maga írta a történeteit, ami más írókra nem volt jellemző. A írónő először mindig a gyilkosság részleteit dolgozta ki, majd a köré szőtte a történetet.
Alexandre Dumas: Minden reggel elsétált a Diadalívhez, ahol megevett egy almát, és várta az ihletet. Ezután hazament, és egy ültő helyében megírta a több száz oldalas regényeit.
Charles Dickens: Reggel kilenc és délután kettő között járkált, ugyanis csak így tudott írni. Ezután elment még egy három órás sétára. Emellett Dickens asztalán mindig mindennek rendben kellett lennie, és néma csendnek kellett honolnia a lakásában.
Friedrich Schiller: Állítólag egy alma rohadt az író asztalán, mert a szobában szétterjedő erjedt szagtól ihletet kapott.
Franz Kafka: Az író ébredés után tíz percig gimnasztikázott az ablak előtt, majd ezt megismételte, amikor befejezte az írást. Mindezt meztelenül tette.
Philip Pullman: Egy speciálisan átalakított fészerben alkot. Pullman csak olyan íróasztalnál ír, amire kézzel csomózott szőnyeget terítettek, és csak egy drága ortopédszékre hajlandó leülni.
Emellett csak olyan A4-es papírra ír, ami kétlyukú, vonalas, és csak golyóstollat használ. Amíg pedig el nem készül a regénye, addig egyetlen papírt sem dob ki, hanem csak a végén válogatja szét az oldalakat.
Molnár Ferenc: Az első igazi színdarabját egy vas kerti asztalon írta, amit megvett, miután sikert aratott a művel. Innentől kezdve csak azon az asztalkán írt.
Molnár másik babonája az volt, hogy azt a frakkot viselte későbbi darabjai premierjén, amit A doktor úr című darabjának sikeres bemutatóján. Molnár csak éjjel tudott írni. Ha mégis nappal kellett alkotnia, akkor úgy teremtette meg az éjszaka illúzióját, hogy feketére festette a szobái falait.
A drámaíró betegesen félt a haláltól, ezért sosem olvasta el a halálhíreket. Később a kritikákat sem, mert egyszer rosszat írtak a művéről. Mindennek a tetejébe, Molnár nem hitt a véletlenekben, ezért tűzbiztosítást kötött 4000 könyve mellé, pedig a tűzoltósággal szemben lakott.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások