Betegség, ha azon kapjuk magunkat, hogy csak az edzésre tudunk gondolni.
Nem kell pánikba esnünk, ha fegyelmezetten betartjuk, hogy mindennap, legalább fél órát mozgunk, hiszen ez az egyik alappillérje az egészséges életmódnak. Megijednünk akkor kell, ha azt vesszük észre, hogy életünk minden percében a testedzéssel foglalkozunk, és nem vagyunk hivatásos sportolók.
A fitneszmánia szenvedélybetegség, amiért elsősorban a külsőségekre túlzottan adó társadalmat tehetjük felelőssé. A betegség, ami főleg a harmincon túli nőket érinti, általában azzal kezdődik, hogy valaki jobban akar kinézni, ezért hamarosan egészségmániás lesz, aminek az egyik változata a fitneszfüggőség.
Akkor beszélhetünk hivatalosan is fitneszfüggőségről, ha valaki egyre több időt tölt a testedzéssel annak érdekében, hogy jobb legyen a testsúlya és az alakja. Kórosnak akkor nevezhetjük a jelenséget, amikor a munkahelyen, a baráti összejöveteleken, és minden más élethelyzetben csak a testedzésre tudunk gondolni.
Mivel napjainkban „divat” sportolni, ezért a közeli hozzátartózok, barátok nem biztos, hogy észreveszik a bajra utaló jeleket, ezért legtöbbször akkor derül ki a függőség, amikor az edzés felborítja a szervezet egyensúlyát.
Ahogy a többi szenvedélybetegség esetében, úgy ebben a helyzetben is mindig van magyarázat a „miért baj” kezdetű kirohanásra, ha valaki megemlíti, hogy nem egészséges a túlzott testmozgás. Ennek oka az, hogy a sport lesz a beteg egyetlen örömforrása. Hisz olyannyira sportfüggővé válhat valaki, hogy a végén semmi más nem okoz örömöt számára.
(Forrás: noiporta.hu)
Legutóbbi hozzászólások