Belebetegedhetünk a tökéletességre való törekvésbe.
Emberek vagyunk, tehát képtelenség, hogy az élet minden egyes területén a maximumot érjük el, ezért helytelen úgy hozzáállnunk a dolgokhoz, hogy csak a tökéletességet fogadjuk el végeredményként.

Egy új tanulmányból ráadásul az is kiderült, hogy a maximalizmus, akár az életünkbe is kerülhet. Ezt a tanulmány szerzője írta meg. Gordon Flett szerint a maximalizmus a legtöbb átlagembernek azt jelent, hogy valaki sok eredményt ér el az életében, és az eszükbe sem jut, hogy ez az életforma mennyire pusztító lehet, hiszen a maximalisták csak látszatnak tartják a rendezett külsőséget, amitől csalóknak, imposztoroknak érzik magukat.

Elizabeth Lombardo, PhD, klinikai pszichológus, és több témába vágó könyv szerzője, a jelenséggel kapcsolatban azt mondta, hogy az ilyen emberekben ott rejlik a mindent-vagy-semmit gondolkodásmód, ami mögött megbújik a hibázástól való bénító félelem, ráadásul a maximalisták akkor érzik magukat jó embernek, ha újabb és újabb dolgokat érnek el.

Ez a gondolkodásmód azonban annyira rossz helyre tudja juttatni a maximalistákat, hogy gyakori a körükben az öngyilkosság. A férfiak esetében például négyszer gyakrabban fordul elő, hogy megölik magunkat, mint a nők esetében, pedig ők hajlamosabbak a maximalizmusra.

Emellett a maximalistáknál nagyobb eséllyel jelentkezhet krónikus vagy megmagyarázhatatlan kimerültség, és a fibromyalgiához hasonló fájdalomszindrómák, mert ezek az emberek úgy érzik, hogy nincs idejük arra, hogy önmagukkal foglalkozzanak. Ez a gondolkodás kezelhetetlen mennyiségű stresszt okoz, aminek a következménye lehet a szívbetegségektől kezdve az IBS gyomorpanaszokig számos probléma.

A tökéletességre való törekvésnek más negatív hatása is van. Az anorexiások például legalább annyira küszködhetnek a mindent-vagy-semmit gondolkodással, mint a túlsúlyosok, mert ők úgy gondolhatják, hogy nem tökéletesek, ha esznek egy süteményt, ezért esznek még egyet. Ez tényleg mindent vagy semmit helyzet.

Hogy segítsünk a maximalistáknak?

Ez többféleképpen is történhet. Amennyiben a maximalisták a „mindent vagy semmit”-ből, a „semmit” felé hajlanak, akkor ők a hibáktól félnek. Ezt azzal lehet feloldani, hogy megmutatjuk nekik a hibát, majd feldobjuk arra a megoldási lehetőségeket.

Ha például egy maximalista azt mondja, hogy szeretne edzeni, de nincs rá ideje, akkor fel kell neki vetni, hogy mit von le abból, hogy sosincs ideje, és mit tud ebből tanulni. Ebből lehet, hogy rájön, hogy elég csak sétálnia munka után.

Egy maximalistának még úgy lehet segíteni, hogy sosem mondjuk azt neki, hogy „úgysem kell tökéletesnek lennie”, mert ennél rosszabb mondat nincs a számára. Ehelyett hangsúlyozzuk ki, hogy miért szeretjük, mi az erőssége. Ezekkel egyszerűbb átvezetni a maximalistákat egy problémás helyzeten.

Mindemellett a maximalisták imádják a „kell” szót. Amikor egy maximalista azt mondja, hogy „Nekem kell a legjobbnak lennem!”, akkor kérdezzünk vissza, hogy miért kellene neki a legjobbnak lennie, tehát más perspektívában kell megmutatni nekik a helyzetet.

(Forrás: hazipatika.com)