Könnyen rásütjük valakire, hogy olyan antiszociális, pedig valójában nagyon keveset tudunk erről a személyiségzavarról, úgyhogy most ismerjük meg egy kicsit közelebbről, hogy miről is van szó!

Legelőször tisztázzuk, hogy a személyiség azt jelenti, ahogy magunkat, a környezetünket, és az eseményeket szemléljük. A személyiség mindig változik, hiszen azt alakítja az élet változása, és az, hogy milyen ingerek érnek.

A személyiségzavar az az állapot, amikor képtelenek vagyunk normálisan reagálni a változásokra, és az ingerek olyan irányba terelik a gondolkodásunkat, amely eltorzítja a világról és a saját magunkról kialakított képet.

Antiszociálisnak akkor nevezünk valakit, ha az illető nem követi azokat a normákat, amiket a társadalom elfogad, valamint kapcsolatteremtési és kommunikációs problémája van. Ezt az állapotot mind tapasztaljuk, de csak átmenetileg.

Aki azonban állandóan így viselkedik, az antiszociális személyiségzavarban szenved, ami azt jelenti, hogy az illető nem szeret, nem szorong, nem tanul, és képtelen beilleszkedni a társadalomba.

Ő képtelen beleélni magát más helyzetébe, ezért legtöbbször sikereket ér el az életben, hiszen kíméletlenül átgázol mindenkin, aki közé, és a célja közé áll, mert ebben egy érzelmi tényező sem akadályozza meg.

Az antiszociális személyiségzavaros személy modora, és személyisége igen vonzó, meggyőző, és spontán. Mivel szinte nincs lelkiismeret-furdalása, ezért nyugodt szívvel manipulál.

A megnyerő stílusa miatt csak a közvetlen környezete sejti, hogy valami nincs rendben az illetővel, ugyanis a szociopaták mindig elérik, amit akarnak, míg a többieket olykor megállítja a lelkiismeret.

Ez a betegség nem gyógyítható gyógyszerekkel, mert ez nem egy klasszikus betegség, hanem egy kóros állapot, ami nagy károkat tud okozni a betegnek és környezetének, ezért csakis terápiákkal, és lelkigyakorlatokkal lehet kigyógyítani a beteget. A folyamat hosszú, mert nehezen lehet változtatni ezen az állapoton.

Az antiszociális személyiségzavar kialakulásának számos oka lehet, de a legtöbben azt feltételezik, hogy gyermekkorban történt egy olyan esemény, ami ilyen személyiségromboló hatással volt az illetőre, ezért a terápiát az alapoktól kell elkezdeni.

A főprobléma ennél a kóros állapotnál az, hogy a beteg nem hajlandó elfogadni, hogy problémája van. Habár érzékeli, hogy valami nincs rendben, azért nem önmagát, hanem a családját, környezetét hibáztatja.

A beteg tehát önmagától nem kér segítséget, hanem arra rendszerint a család veszi rá, mert egy antiszociális személyiségzavaros ember közelében a többiek komoly lelki konfliktusokat kénytelenek átélni.

Mivel a beteg kényszer hatására megy el a terápiára, ezért az kudarcra van ítélve, hiszen a terápia lényege a kölcsönös együttműködés.

(Forrás: bien.hu)