Mitől féltek a nagy vezetők?

Kim Dzsong Il: Észak-Korea volt diktátora rettegett a repüléstől, emiatt ahova csak lehetett, páncélozott vonattal utazott, még akkor is, amikor a messzi Szovjetunióba vagy Kelet-Európába kellett mennie.

Kim Dzsong Il apja, Kim Ir Szen egy darabig hajlandó volt repülni, ám néhány gyanús eset után úgy döntöttek a fiával, hogy inkább nem kísértik tovább a sorsot. Állítólag Kim Dzsong Il 1976-ban helikopterbalesetet szenvedett, aminek következményeként hosszú forradás maradt a homlokán.

A katasztrófa komoly fizikai és lelki megpróbáltatást jelentett neki, ami élete végig elkísérte, ám a fia és utódja, Kim Dzsong Un már gyakran látható olyan fotókon, amelyeken éppen egy repülőből száll ki, vagy a pilótafülkében tartózkodik.

Franklin D. Roosevelt: Habár Franklin D. Roosevelt azt vallotta, hogy az egyetlen dolog, amitől félni kell, az a félelem magam, mégis rettegett a tűztől, aminek oka valószínűleg a gyerekkori rossz tapasztalataiban keresendő.

Amikor Roosevelt az 1920-as években kerekesszékbe kényszerült, akkor a fóbiája rosszabbodott, mert attól kezdett rettegni, hogy mozgásképtelenként reked bent egy lángoló épületben. Az elnöksége idején jobban félt a tűztől, mint a merénylőktől.

Éjszakánként nem engedte, hogy bezárják az elnöki háló ajtaját, nehogy tűz esetén csapdába essen, emiatt a titkosszolgálatnak folyamatosan járőröznie kellett a Fehér Ház folyosóin. Annak ellenére, hogy az elnök mennyire félt a tűztől, ahhoz mégis ragaszkodott, hogy a karácsonyfán ne elektromos izzó, hanem gyertyák legyenek.

Dzsingisz kán: A legendákból kiderült, hogy a mongolok nagyvezére összesen három dologtól félt: az anyjától, a feleségétől és a kutyáktól. A későbbi kánnak az apjai, Jiszügej választott feleséget, amikor Dzsingisz kán még csak 8 éves volt.

Jiszügej a lány családjához adta a fiát, hogy ledolgozza a későbbi hozományt, ám Jiszügej figyelmeztette a családot, hogy Dzsingisz kán fél a kutyáktól, ezért ne engedjék, hogy az ebek megijesszék a kisfiút.

Voltak, akik bírálták Dzsingisz kánt a félelme miatt, ám semmi szégyellni nem volt ebben, hiszen a mongol kutyák nagyok, agresszívek és gondolkodás nélkül széttéphetik az embert, tehát bölcs dolog tartani tőlük.

Nagy Péter cár: Állítólag a haladó szellemű orosz cár annyira utálta a csótányokat, hogy képes volt még az épületből is kimenekülni, ha meglátott egy példányt. Országjárás közben Nagy Péter mindig kisepertette a szállását a szolgáival, hogy ezzel oldja meg a csótánymentesítést.

Egy történet szerint, amikor Nagy Péter egy tiszta faházában vendégeskedett, akkor a vacsoránál megkérdezte, hogy van-e csótány az épületben, mire egy tiszt azt válaszolta, hogy nem sok, de úgy a legegyszerűbb megszabadulni tőlük, ha egy élő példányt a falra szegeznek.

A cár ekkor megfordult, és meglátta a szenvedő rovart. Nagy Péter felállt, orrba vágta a tisztet, majd a kíséretével együtt elhagyta a házat.

Hérakleitosz bizánci császár: Hérakleitosz félelmét állítólag Stephanos jóslata táplálta, mert a jós azt olvasta ki a csillagokból, hogy a császár vízbe fog fulladni. Miután Hérakleitosz győzelmet aratott a perzsák felett, rengeteg vereséget kellett elszenvednie a muzulmán seregektől.

A kudarcok nagyon megviselték Hérakleitoszt, aki többek között a víztől is rettegni kezdett. Amikor Szíriában legyőzték az arabok, akkor a menekülő Hérakleitosz sok időt elpazarolt a félelme miatt a boszporuszi átkelésnél, ahol végül faágakkal borított csónakokból álló hídon sikerült átkelni.

VIII. Henrik: Az angol uralkodó elsősorban a pestistől és az „angol izzadástól” rettegett. Ebben az időben az volt a szokás, hogy a király és a kísérete az országot járta, hogy ellátogassanak a kolostorokba, nemesi birtokokra, ezzel elnyerve az alattvalók bizalmát.

Amikor azonban kitört a pestisjárvány, akkor VIII. Henrik próbálta minél távolabb tartani magát azoktól, akik hordozhatták a kórt. A király ekkor is járta a vidéket, ám nem tudta elnyerni az alattvalói bizalmát.

Az 1528-as járvány kitörésekor az uralkodó a királynéval és a szeretőjével, Boleyn Annával a hertfordshire-i rezidenciájába utazott Londonból. Amikor azonban Anna komornái megbetegedtek, akkor VIII. Henrik 20 kilométerrel arrébb költözött. Annát pedig visszaküldte az apja házába, de legalább vele küldte az ország második legjobb orvosát.

Anna felépült, a járvány pedig lassan megszűnt a fővárosba, tehát a király és a királyné visszaköltözhetett Londonban. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy boldogan éltek, míg meg nem nem haltak, hiszen ismerjük VIII. Henrik válási szokásait…

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)