Évente több 100 ezer ember tűnik el nyomtalanul Japánban, ahol nem is keresik őket.

Japánban már külön nevet adtak azoknak az embereknek, akik nyomtalanul eltűnnek. Ez a kifejezés a johatsu, ami „elpárolgás”-t jelent, tehát azt, amikor valaki rejtélyesen eltűnik. Ezt a nyomtalanul eltűnést a japán törvények és hagyományok is segítik, ugyanakkor ez egy rendkívül összetett és sokrétű probléma.

A jelenség mértékét jól mutatja, hogy bár hivatalos kormányzati adatok nincsenek arról, hogy évente mennyi ember tűnik el, de az Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztérium 2016-os felmérésének eredménye szerint a japán vállalatok több, mint 90 százaléka mondta azt, hogy előfordult, hogy a munkavállalók bejelentés nélkül eltűntek.

A Nemzeti Rendőrségi Ügynökség 2018-as tanulmánya évi 100 ezerre becsülte a johatsu esetek számát. A valós szám azonban még ennél is magasabb lehet, mivel nincs hivatalos nyilvántartás az eltűnt személyekről, a családok nagy része pedig annyira szégyenkezik a hozzátartozójuk eltűnése miatt, hogy jobbnak látják be sem jelenteni.

A johatsu elterjedésének okát elsősorban társadalmi, kulturális és gazdasági tényezők kombinációjával magyarázzák. A jelenség fő oka az anyagi nehézségekben keresendő, ugyanis Japánban sokan küszködnek a magas megélhetési költségek és a gazdasági nyomás miatt.

Az ország kultúrájában a becsületnek és a szégyennek is kiemelt szerepe van, ezért azok a japánok, akik nem sikeresek vagy nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak, könnyen érezhetik úgy, hogy cserbenhagyták a családjukat vagy a közösségüket.

A helyzeten csak ront, hogy a japánok nem szívesen kérnek segítséget, ha nehézséggel találják szembe magukat, ráadásul a kormány és a jogrendszer sem biztos, hogy képes megfelelő támogatást adni az adósságokkal vagy pénzügyi gondokkal küzdőknek.

A japán kultúráról köztudott, hogy nagy nyomás alatt tartja a munkavállalókat, aminek következménye a kiégés, a mentális, egészségügy és más problémák. Bizonyos esetekben pedig az emberek úgy érezhetik, hogy egyetlen kiútjuk van, ami az eltűnés, és az életük újrakezdése.

A johatsu erősen kapcsolódik a japán kultúra életfelfogásához és a személyes kapcsolatokhoz, vagyis jobb hallgatni, mint beszélni és fájdalmat okozni. A munkahelyi vagy családi kudarc társadalmi megbélyegzést jelent, a szégyen pedig az egyik legnagyobb bűn. Akik képtelenek megfelelni a társadalmi normáknak, azok úgy döntenek, hogy inkább feladják, minthogy szégyenbe kerüljenek.

Ez bárkivel, bármilyen életkorban megtörténhet. Például elég megbukni egy fontos egyetemi vizsgán, vagy kirúgják a munkahelyéről, adósságba kerül. Még a válás is szégyennek számít, ezért még egy bántalmazó házasságban is jobb megoldás lehet a „felszívódás”.

A johatsuhoz tartozik a yonige kifejezés is, ami azt jelenti, hogy eltűnni az éjszakában, tehát azt, amikor az emberek, vagy akár egész családok, egyik napról a másikra tűnnek el nyomtalanul. Míg vannak, akik egyszerűen felszállnak a vonatra, és többé nem térnek vissza, addig mások részletesen megszervezik az eltűnésüket, általában erre szakosodott ügynökök segítségével, akik gyakran olyan személyek, akik szintén otthagyták az életüket.

Az emberek eltüntetésének ára 500 és 3000 euró között mozog, ám a cégek megválogatják, hogy kinek segítenek, mivel sok a kétes hírű ember. Ha úgy döntenek, hogy segítenek, akkor egy csapat költöztető jelenik meg éjszaka, letakarják az ablakokat, és elvisznek mindent, amit az eltűnni vágyó kér tőlük.

Annak az esélye szinte nulla, hogy valaha megtalálják az johatsukat, aminek okát a japán törvényekben és hagyományokban kell keresni. Japánban nincs átfogó adatbázis az eltűnt személyekről, a rendőrség nem férhet hozzá a johatsu személyes adataihoz, így például a bankszámlához, telefonos nyilvántartás vagy közösségi média profilhoz.

A rendőrség csak akkor indít nyomozást, ha a hozzátartozónak szilárd bizonyítéka van arra, hogy az eltűnt szerette bűncselekmény vagy öngyilkosság áldozata. A johatsu családtagjai nem kaphatják meg a biztonsági felvételeket vagy a GPS-adatokat, amik talán felvették az eltűnt szerettüket. Előfordul, hogy egy család magánnyomozót bérel fel, de azok sok pénzt kérnek, és gyakran szembesülnek jogi és etikai dilemmákkal a nyomozás során.

Ha azonban meg is találják az eltűnt személyt, akkor egyáltalán nem biztos, hogy vissza akar térni a korább életébe, vagy rendezni akarja a kapcsolatát a családjával. Emellett a családok nem is biztos, hogy meg akarják keresni az eltűnt szerettüket, mivel szégyenlik a dolgot.

(Forrás: noizz.hu)