Ismerd meg a múltbéli élményekben gyökerező jelenséget!

Ha valaki például a parlagfűre allergiás, akkor annak közelében köhögés, tüsszögés, esetleg viszketés tör rá az illetőre, mert a szervezete már korábbról tudja, hogy ez olyan anyag, ami ellen védekeznie kell.

Ehhez hasonlóan alakul ki az érzelmi allergia is, ugyanis életünk során átélünk valamilyen élményt, ami annyira mély nyomot hagy bennünk, hogy később, amikor valami arra emlékeztet, érzelmi allergiát vált ki belőlünk. Ez az emlékezés lehet tudatos, de akár teljesen tudattalan is.

Vagyis az érzelmi allergia nemcsak akkor jelentkezhet, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy az adott helyzet emlékeztet minket egy korábbi élményre, hanem enélkül is. Az érzelmi allergia tehát egy pszichológiai védekező mechanizmus, aminek célja az, hogy hagyjuk el azt a helyzetet, ami nagyon erős negatív élményekre emlékeztet minket.

Az érzelmi allergia nem diagnosztizálható jellemző, aminek célja csupán annyi, hogy segítsen megérteni, hogy bizonyos személyek miért reagálnak úgy egyes helyzetekre, ahogy.

Az érzelmi allergiát azok élik meg a leggyakrabban, akik allergiásak bizonyos tulajdonságokra vagy jelenségekre, ugyanis esetükben számos helyzet kiválthatja a negatív érzelmet. Ezek olyan ingerek, amelyeket mások akár egyáltalán nem vesznek észre.

Az is előfordulhat, hogy a reakció annyira erős, hogy amiatt az illető képtelenné válik a reális helyzetérzékelésre és cselekvésre. Emiatt a külső szemlélő úgy látja, hogy az adott személy túlzott reakciót ad minden apróságra. Ott és akkor valóban az is, viszont az érintett személy élményvilágában sokkal több, ugyanis nem a jelenbeli helyzetre reagál, hanem a múltbéli eseményre.

A jelenben lévő helyzet a múltbéli megismétlődésére utal, és arra emlékezteti, ami szorongást, feszültséget, idegességet vált ki belőle. Ezt nemcsak a közvetlen emberi kapcsolatok válthatják ki, hanem akár egy filmbeli jelenet vagy színházi előadás is.

Az érzelmi allergia olyasmi, amibe nem kell beletörődni, mivel sokat tehetünk magunkért. Először is fel kell ismernünk, hogy mire vagyunk allergiásak. Ahogy tüsszögés esetén sem elég annyi, hogy „valamilyen virágzó fa miatt” jelentkeznek a tünetek, úgy az érzelmi allergia esetében is ki kell derítenünk, hogy pontosan mely emberi viselkedések, érzések váltják ki belőlünk a túlzott reakciókat.

Annak érdekében, hogy ennek felismerése sikeres legyen, részletesen oda kell figyelnünk azokra a helyzetekre, amelyekre „allergiásan” reagálunk: mi történik, milyen érzések vannak jelen, hogy viselkednek a környezetünkben lévők?

Ha sikerült elég leírást gyűjtenünk, akkor abból ki fog alakulni a mintázat, ami által közelebb kerülünk a működésmódhoz. Amikor pedig tudatosult bennünk, hogy mi váltja ki a reakciónkat, akkor másokat is figyelmeztethetünk. Ha például mások nyűgössége, „hisztizése” gyakorol ránk ilyen hatást, akkor szóljunk előre!

Felesleges a másikra olyan megjegyzéseket tenni, mint például azt, hogy elviselhetetlen a hisztizése, mivel nem az illetőt akarjuk megbántani, hanem önmagunkat szeretnénk védeni. A sértegetés helyett jobb elmondani, hogy azért esik nehezünkre együtt érezni vele, mert személyes érintettségünk van ebben a viselkedésben.

Elmondhatjuk, hogy teljesen érthető az adott eseményre adott reakciója, és nem az érzéseit vonjuk kétségbe, hanem csak nehezen birkózunk meg a reakciójával. Ezzel világosan meghúzzuk a határt magunk köré, ami mások számara nyilvánvaló.

Ha most úgy gondolod, hogy az érzelmi allergia remek ürügy lesz arra, hogy miért viselkedsz gorombán egy-egy helyzetben, akkor tévedsz, mert speciális érzékenység ide, vagy oda, mindenki felelős a saját viselkedéséért és reakciójáért.

Azt nem befolyásolhatjuk, hogy milyen érzéseink keletkeznek a bensőnkben, viszont azt már mi határozzuk meg, hogy ezeket hogyan hozzuk mások tudomására. Ha bántóan viselkedünk, akkor ne lepődjünk meg, ha mások is úgy viselkednek velünk, vagy elfordulnak tőlünk.

Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy a belső élményünk, viselkedésünk csillapításához hatalmas önkontrollra lehet szükség. Ez nem könnyű, de nem is lehetetlen, hiszen van megoldás: a saját élettörténetünk feldolgozásával, a kritikus pontok megtalálásával az élmények átformálhatóak, ami hosszú távon egy kiegyensúlyozottabb működésmódhoz vezethet.

Egy ilyen önismereti út nagyon komoly munka lehet, de mindenképpen érdemes rááldozni az időt és az energiát, méghozzá egy megfelelő segítővel!

(Forrás: egy.hu)