125 évvel ezelőtt ölték meg Sissit.

A legtöbben Sissiként ismerik Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt, I. Ferenc József Habsburg császár és magyar király feleségét, akinek távolról sem boldog élete Genfben ért véget. A magyarok királynéja 1898. szeptember 9-én utazott el, méghozzá annak ellenére, hogy a környezete nem tartotta biztonságosnak a genfi látogatást. Sissit másnap szúrta szíven Luigi Lucheni olasz anarchista egy élesre köszörült reszelővel.

Lucheni 1873. április 22-én, egy olasz munkásnő törvénytelen gyermekként született Párizsban, ahova az anyja még várandósan menekült a hazájából. Lucheni árvaházban nőtt fel, ahol már 10 éves korától dolgoztatták.

A férfi egész életében nyomorban élt, ami alól talán csak az a három év volt kivétel, amit az olasz hadsereg lovasságánál szolgált. Lucheni részt vett az abesszíniai háborúban 1896-ban, amiért ki is tüntették. A gyilkosság előtt két évvel Svájcba költözött és alkalmi munkákból tartotta el magát.

A kilátástalan helyzete miatt anarchista eszméket kezdett vallani és mély gyűlöletet táplált az uralkodó osztályok iránt. Lucheni elsősorban az 1898. májusi milánói munkás éhséglázadás leverése miatt döntött úgy, hogy merényletet fog elkövetni.

Az éhséglázadás azért tört ki, mert a kenyér árának sokadik olaszországi megemelésére után a dolgozók több nagyvárosban is utcára vonultak, hogy tiltakozzanak. Másnap a kormány szükségállapotot hirdetett Lombardia tartományra és székhelyére, Milánó hadtestparancsnoka, Bava Beccaris tábornok pedig ágyúval lövette a tömeget.

A kormányjelentés szerint 80 ember halt meg, de valójában I. Umberto olasz király rendőrsége és katonái valódi mészárlást rendeztek, amiben a történetleírás szerint 400-600 ember vesztette életét. Ez volt az, ami miatt Lucheni úgy döntött, hogy bosszúból megöli a Savoyai-ház vagy bármelyik királyi család egyik tagját.

Mivel arra nem volt pénze, hogy Olaszországba utazzon, ezért a Genfbe készülő Fülöp orleans-i herceget akarta megölni, ám ő nem érkezett meg. Ekkor került a merénylő célkeresztjébe Erzsébet királyné, akiről tudta, hogy kevés testőr védi. Emiatt a korabeli sajtót is terheli némi felelősség, ugyanis Sissi inkognitóban utazott, ám a merénylet napján a genfi sajtó megírta, hogy Erzsébet a városba érkezett.

Lucheni biztosra akart menni, ezért egy anatómiai atlaszból tanulta meg, hogy hol van az ember szíve. Ezután megbizonyosodott arról, hogy a tóparton sétáló két napernyős nő közül az egyik Sissi, akit aztán fellökött és szíven szúrt.

Sissi egész életében ragaszkodott a karcsúsága látszatához, ami miatt olyan szorosan fűzték be a derekát, hogy észre sem vette, hogy leszúrták. Azt gondolta, hogy a támadó csak ki akarta rabolni. Még a saját lábán szállt fel a sétahajóra, hogy kirándulni induljon, de a fedélzeten összeesett.

Sissit a szállodájába, a Beau Rivage-ba vitték, ám mire az orvos odaért, már elvérzett és meghalt. Sztáray grófnő elmondása szerint Sissi utolsó mondata így szólt, méghozzá magyarul: „Mi történik velem?”

Luchenit a járókelők fogták el percekkel a merénylet elkövetése után. A rendőrségnek átadott gyilkos egy pillanatig sem tagadta a tettét, ugyanis kimondottan büszke volt rá. A gyilkosságért életfogytiglani börtönre ítélték 1898. november 10-én. Lucheni szerette volna, ha kivégzik, ám Genfben nem volt halálbüntetés. Végül ő maga vetett véget az életének, ugyanis 12 év raboskodás után felakasztotta magát a genfi cellájában.

Amellett, hogy a merénylet tovább erősítette Sissi mítoszát, még a nemzetközi bűnüldözésben is mérföldkőnek számított, ugyanis a gyilkosság után két hónappal, 1898 novemberében nemzetközi anarchistaellenes kongresszust tartottak Rómában. A konferencián huszonegy európai állam vett részt, köztük Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia.

A találkozón határozták meg az anarchizmust fogalmát, valamint a konferencián résztvevő államok küldöttjei megegyeztek, hogy a jövőben megfigyelés alatt tartják az anarchista szervezeteket, megakadályozzák a propagandájuk terjesztését, korlátozzák a tetteikről szóló hírek megjelenését a sajtóban, valamint halálbüntetésre ítélik azokat, akik államfők ellen követnek el merényleteket.

Ugyanekkor született meg az a nemzetközi együttműködés a különböző államok rendőrségei között, amely eredményeként évekkel később, 1923-ban, Bécsben létrehozták az Interpolt, a világ első számú nemzetközi rendőrségi szervezetét.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)