Atombalesetek, amelyek esetében évekig nem derült ki, hogy valójában mi történt.A Santa Susana laboratórium katasztrófája: 1959-ben, a kaliforniai Santa Susana laboratóriumban egy nátrium reaktor kísérlet során olvadt le a reaktor, ami könnyen egy hatalmas nukleáris katasztrófához vezethetett volna.

A nagyobb tragédiát úgy sikerült elkerülni, hogy egy kis, még az egészségügyi határérték alatti, radioaktív gázt engedtek ki a rendszerből. Ugyanakkor ennek ellentmond az, hogy állítólag 260-szor nagyobb lett az érték, mint lehetett volna.

A laboratórium elég közel volt Los Angeleshez, ezért egyesek szerint radioaktív szennyeződés érte az amerikai várost.

Kistim katasztrófa: Nukleáris fűtőanyag termelésével és újrafeldolgozásával foglalkozik a Majak Termelési Egyesülés (Majak), ami korábban több névváltoztatáson is átesett. Ezek egyike volt a Cseljabinszk-40. A plutóniumgyár létezése csak a közelmúltban derült ki, ugyanis a szovjet és orosz kormány sokáig tagadta a létezését. Ennek megfelelően az ott történt nukleáris katasztrófákat is szőnyeg alá seperték, pedig azok mérete és hatása felért Csernobiléval.

Mára kiderült, hogy 1957. szeptember 29-én az üzem egyik tartályának hőmérséklete meghaladta a 350 °C-t. A baleset akkor következett be, amikor a villamos berendezés szikrája felrobbantotta a tartályt, amit egy vastag betonréteg fedett, ami 40 métert repült.

A 160 tonnányi erősen radioaktív üledék került a levegőbe. A szennyeződés 20.000 négyzetkilométeres területen szóródott szét és 470.000 ember halálát okozta. Az üggyel kapcsoltban az is kiderült, hogy a szovjetek terve soha nem tartalmazta a radioaktív anyagokra vonatkozó biztonsági előírásokat és figyelmeztetéseket.

Ezzel több tízezer embert tettek ki a radioaktivitás veszélyeinek, ugyanis a Tecsa folyó vizét közvetlenül a reaktormagba vezették, hogy azzal hűtsék, majd a súlyosan szennyezett vizet visszaengedték a folyóba. A Tecsa egy 120.000 fő által lakott régió ivóbázisa.

Később a szomszédos Karacsáj-tóba vezették a hűtővizet, ami 1968-ban vezetett bajhoz, ugyanis a kiszáradt tóba leülepedett, erősen szennyezett iszapot felkapta a szél, majd egy 25.000 négyzetkilométeres területen szétszórta azt. Napjainkban a Karacsáj-tó a Föld legerősebben szennyezett helye.

A bajt tovább súlyosbította, hogy a környéken élők kitelepítését sokáig halogatták, ami miatt megnőtt a halálozási arány. A kormány sokáig titkolta az ügyet, és azt sem árulták el, hogy miért szükséges a kitelepítés. A katasztrófa helyszínét zöld rezervátummá nyilvánították, de később kiszivárogtak a régi akták, és kiderült az eltussolt katasztrófa.

A Fairfield Suisun légibázis atomkatasztrófája: Több éven át titkolták az 1950-es ügyet, amely után a bázist átkeresztelték Fairfield-Suisun-ről Travis Légibázisra. Ez azt követően történt, hogy Robert F. Travis dandártábornok felszállt egy B-29-es géppel, tíz másikkal együtt 1950. augusztus 5-én, ám 5 perccel később meghibásodott az egyik hajtómű. A B-29-es visszazuhant a bázisra egy 5000 fontos, Mark 4-es atomtöltettel együtt.

A hivatalos jelentésbe azt írták, hogy a bombát nem élesítették, és nem is sérült meg a baleset következtében. A tények azonban ezt megcáfolják, mivel a baleset napján 19 ember meghalt, minimum kétszáz megsebesült.

Bár a balesetet megpróbálták nem nukleáris jellegűnek beállítani, mégis az akkori pilóta elmondása mást bizonyít, ugyanis az állítása szerint a gépén lévő atomtöltet felrobbant, ezért a területet lezárták, hogy felmérjék a károkat, valamint a nukleáris sugárzást. Állítólag rengetegen meghaltak a tragédia okozta radioaktív sugárzás miatt, de erről a kormány mélyen hallgat.

A Starfish Prime projekt: 1962-ben lőtte fel Nagy-Britannia az Ariel-1 nevezetű űrszondát, amivel hamarosan megszakadt a kapcsolat. A brit mérnökök sokáig tanácstalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett, de végül az amerikaiak beismerték, hogy ők tehetnek a történtekről.

Kiderült, hogy a Starfish Prime nevű projekt keretében, az amerikaiak július 9-én felrobbantottak egy 1,4 megatonnás hidrogénbombát. A titkos kísérlet a Csendes-óceán felett, körülbelül 400 kilométeres magasságban, a légkörben zajlott. A robbanás következményeként létrejött egy mesterséges „sarki fény”, nagyjából 7 percig.

Ez a robbanás olyan elektromagnetikus impulzust generált, ami tönkretette az Ariel-1 szondát, és a Föld körüli pályára állított műholdak egyharmadát.

(Forrás: noiportal.hu)