Híres női sorozatgyilkosok a nagyvilágból.Amelia Elizabeth Dyer: A viktoriánus korban elterjedt szokás volt a baby farming, tehát az, hogy a teherbe esett lányok főállású pótanyáknak adták el a gyermeküket, hogy fizetésért cserébe, helyettük gondozzák őket addig, amíg nem találnak nekik nevelőszülőket.

Ilyen pótanya volt Amelia Elizabeth Dyer is, aki a Bristol környéki újságokban kínálta a szolgáltatásait, amit sokan igénybe vettek, ugyanis a képzettsége és a szakmai múltja miatt sok lány bizalmat szavazott neki.

A rábízott csecsemők közül az első 1875 körül halt meg tüdőgyulladásban. Ezt az esetet Dyer még jelentette a rendőrségnek, de a továbbiakat már nem, sőt, ő maga ölte meg a csecsemőket, de az anyáktól továbbra is pénzt kért a „gondozásért”.

A nőt az áradó Temze buktatta le 1896-ban, ugyanis a víz partra mosott egy utazótáskát, amiben oszlásnak indult csecsemőt találtak csomagolópapírba tekerve. Mint kiderült, Dyer nem volt elég körültekintő, ugyanis a papír egyik sarkában kiolvasható volt a férjezett neve és az utcanév.

A rendőrség felgöngyölítette az ügyet és eljutott a csecsemőgondozóhoz, akiről kiderült, hogy összesen 600 csecsemőt bíztak a gondozására 1875 és 1896 között, ám a babák közül csak 200 maradt életben, tehát Dyer legalább 400 csecsemőt ölt meg vagy egyszerűen hagyott meghalni. A tettéért kivégezték.

A sokkoló ügy hatására Dyer halála után az angol parlament úgy döntött, hogy megváltoztatja az örökbefogadási törvényeket és szigorít a baby farming intézményén, ám ennek ellenére, két évvel később egy haldokló csecsemőt találtak, akit Mrs. Stewart gondozott. A bébifarm-tulajdonos nőről kiderült, hogy Dyer lánya.

Leonarda Cianciulli: Az 1930-as években vezetett egy kis üzletet az olaszországi Correggióban Leonarda Cianciulli, aki azért kezdett gyilkolni, mert egy jósnő arra figyelmeztette, hogy a gyerekei veszélyben vannak, ő pedig bebeszélte magának, hogy csak emberáldozatokkal törheti meg az átkot.

A bekattant Cianciulli három nőt csábított be a boltjába, ahol aztán kábítószert adott nekik, majd baltával végzett az elkábított áldozataival, akiknek testét felforralta nátriumszódában és eltüntette. A gyilkosságok miatt bíróság elé állított Cianciulli azért kapta a „la saponificatrice di Correggio”, Correggio szappankészítője becenevet, mert azt vallotta, hogy szappant készített az egyik nő maradványaiból, majd azt a szomszédainak adta. Cianciulli 30 év börtönbüntetést kapott. A halál 1970-ben érte utol.

Juana Barraza: Összesen tizenhat idős nőt ölt meg Juana Barraza a kétezres évek elején Mexikóvárosban. Az igazságügyi szakértők szerint a „Little Old Lady Killer”-nek (Kis öreg hölgy gyilkosnak) becézett nő a benne felgyülemlett rengeteg elfojtott düh miatt gyilkolt, ugyanis 12 éves korában az anyja odaadta el férfinak, aki bántalmazta.

Barraza telefonkábelekkel, harisnyanadrággal és sztetoszkóppal fojtotta meg az áldozatait, akiknek megölésért 759 év börtönre ítélték. Mexikó legtermékenyebb sorozatgyilkosa a mai napig rácsok mögött ül.

Aileen Wuornos: A prostituáltként dolgozó Aileen Wuornos hat férfit ölt meg, majd a bíróságon azzal védekezett, hogy önvédelemből gyilkolt, mert az áldozataivá kuncsaftok megerőszakolták és megverték, ám később visszavonta az állítását. A nőt 1992-ben halálra ítélték, majd 2003-ben méreginjekcióval kivégezték. Wuornos életből A rém címmel, Charlize Theron főszereplésével készült film.

Dorothea Puente: Kinézetre egy ártalmatlan öreg néninek tűnhet a kaliforniai Dorothea Puente, aki valójában több embert is eltett láb alól. Puente alkoholista szülők gyermekeként jött a világra, majd prostituáltként és madame-ként is dolgozott egy ideig, hogy aztán magát orvosnak és jogásznak kiadva jótékonysági szervezeteknek adományozzon, ám ezt nem a saját pénzéből tette, hanem abból a vagyonból, amit bedrogozott idős emberektől lopott el. A nő azonban lebukott és börtönbe került.

Puente a szabadulása után sem tért jó útra, ugyanis öreg alkoholisták számára nyitott szállót, ahol erős nyugtatóval megölte az idős embereket, akiknek holttestét a kertjében ásta el a csodás virágai közé. Bár összesen nyolc áldozata volt, mégis csupán három ember megölése ügyében ítélték el 1984-ben, 60 éves korában.

Puente a börtönben megírta a Főzőcske egy sorozatgyilkossal című szakácskönyvét, majd 2011-ben, 87 évesen, természetes halált halt. A panzió, ahol a gyilkosságokat elkövette, ma múzeumként működik.

(Forrás: nlc.hu)