Rengeteg infó az 5% ÁFA ügyében. Kattintson... Minden infó az új CSOK-ról és a jogszabályokról. Kattintson ...

Henry David Thoreau szerint csak a világ elvesztése után találhatod meg önmagad

Tetszik a cikk?

Élvezd az egyedüllétet úgy, mint a világ leghíresebb remetéi!Henry David Thoreau, avagy a világ átmeneti elvesztése: Henry David Thoreau, a Walden című könyv írója a XIX. század közepén töltött több, mint 2 évet az általa épített kunyhóban, ami az Emerson tulajdonához tartozó földterületen állt.

Thoreau önként vállalt magánya egy kísérlet volt, ami többek között egy tudatosabb élet lehetőségének felfedezését célozta meg. Az író ezt így fogalmazta meg: „Csak akkor kezded megtalálni önmagad, miután elvesztetted a világot.”

Michel de Montaigne, avagy az önvizsgálat ereje: Michel de Montaigne, a XVI. századi francia esszéíró, filozófus, akit a személyesség megteremtőjeként is emlegetnek az európai irodalomban. Montaigne a vallásháborúk idején alkotott, az élete jó részét pedig a könyvtárában töltötte, ahol jegyzeteket írt Essais (Esszék) címmel.

Montaigne rengeteget beszélt arról a különleges mélységről és bajtársiasságról, amit az egyedül töltött órákban önmagában felfedezett:

„Itt a szokásos beszélgetések a mi és az önmagunk között zajlanak. Olyan lelkünk van, ami saját magára is képes irányulni, megvan az eszköze ahhoz, hogy egyszerre támadjon és védekezzen, kapjon és adjon”.

Mauro Morandi, avagy az önmagunkban való utazás izgalma: Harminc évvel ezelőtt a fiatal Mauro Morandi átutazóban volt, amikor a szardíniai Maddalena szigetcsoporthoz tartozó kis szigetecske szépsége úgy rabul ejtette a szívét, hogy eldöntötte, ott marad. Azóta is ő a Budelli-sziget egyetlen lakója.

Morandi leginkább a tengerben szeret gyönyörködni és szívesen sétál a tiszta levegőn. Ugyanakkor az emberekkel is van némi kapcsolata: például van telefonja, az Instagramra képeket tölt fel, udvariasan elbeszélget az olykor a szigetre érkező turistákkal, akiket étellel kínál, amihez a kontinensről hoznak neki alapanyagokat.

A CNN egyik újságírója nemrég meglátogatta a férfit, akit arról kérdezett, hogy mi a véleménye az új koronavírus-járványról. Az olasz „Robinson Crusoe” azt válaszolta, hogy jelenleg ő él a világ legbiztonságosabb helyén, de aggódik a családjáért és a barátaiért.

Emellett Morandi azt üzente azoknak, akik félnek az egyedülléttől, hogy ez egy fontos önismereti folyamat lehet, hiszen a magány lehetővé teszi, hogy az emberek egy másik nézőpontból vizsgálják az életet, és így felfedezzék mindazt, amit elrontottak.

Habár ez a felismerés gyakran nem könnyű, mégis általa pozitív változások indulhatnak el az emberben. Morandi például örökmozgó utazóból vált magányos szigetlakóvá, ezt a döntését pedig soha nem bánta meg.

Christopher Knight, avagy a totális szabadság megélése: 20 évesen döntött úgy Christopher Knight, hogy feladja a számítástechnikusi munkáját, majd senkitől el nem köszönve, elvonult a társadalom elől, és a Belgrade Lakes nevű térségbe költözött, áram, víz, mindenféle vagyontárgy nélkül. A szülei nem jelentették be az eltűnését.

Knight fából épített otthont magának, majd azt kősziklákkal rejtette el a kíváncsi tekintetek elől. Amire szüksége volt, azt a környéken található kempingekből és nyaralókból lopta össze. Habár portyázni éjszaka indult, mégis számított arra, hogy megláthatják, ezért minden nap megfürdött és borotválkozott, nehogy feltűnést keltsen.

Ugyancsak azért, hogy ne figyeljenek fel rá, nem gyújtott tábortüzet. Novembertől márciusig egyáltalán nem mozdult ki otthonról, mert attól félt, hogy a nyomai meglátszódnának a hóban. Ebben az időszakban a korábban felhalmozott készletein élt.

Végül aztán mégis elkapták Knightot, akinek történetére rengetegen voltak kíváncsiak. A börtönbüntetés és rehabilitációs programok után, Knight a nagybátyja vállalkozásában kapott munkát.

A remeteként szerzett élményeiről alig beszélt, de ennyit azért elárult:

„A magány egy értékes dologgal ruházott fel: fokozta az észlelésemet. Amikor ezt önmagamra alkalmaztam, elvesztettem az identitásomat. Nem volt közönség, akinek előadhattam volna magam. Ha romantikusan akarnék fogalmazni, azt mondanám, teljesen szabad voltam”.

(Forrás: divany.hu)


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*