Démonok, autóbaleset, rejtélyes idegen is sokkolta az embereket.baddreamMindenkinek vannak rémálmai, aminek okát sokféleképpen lehet magyarázni, attól függően, hogy ki melyik elméletet tartja a leghihetőbbnek, kezdve a tudományos magyarázatokkal, egészen a természetfeletti teóriákig.

A rémálmokról nem szívesen beszülünk, ám négy ember most mégis elmesélte a legfélelmetesebb álmát.

Angyalok és démonok: „Alvási paralíziseim vannak, aminek következményeként sokszor előfordul, hogy angyalokat és démonokat látok. A démonok gyakran a hálószobám ajtajában álló árnyalakok. A legrosszabb az, amikor hátat fordítok az ajtónak. Ilyenkor úgy érzem, hogy valaki befekszik az ágyamban és átöleli a derekam.

Próbálok úgy csinálni, mintha nem rémülnék meg, pedig úgy érzésem, mintha egy csontváz feküdne mellettem. Amikor ez másodszor történt meg, akkor úgy éreztem, hogy nyomban szívrohamot kapok. Ekkor az alak ezt suttogta a fülembe: még nem állsz készen, még nem állsz készen, majd eljövök, hogyha készen állsz.

Ennél jobb, amikor az őrangyalommal álmodok. Gyakran látok egy férfit, aki az ágyam mellett térdelve rám mosolyog. A ruhája az ötvenes évekre emlékeztet. Nem mond semmit, de a jelenléte azt sugallja, hogy minden rendben.”

A rémálom csak most kezdődött: „A rémálmaim 8 éves koromban kezdődtek, szinte a semmiből. Egészen addig azt hittem, hogy normális, amíg el nem meséltem azokat a szüleimnek. Az álmom azzal kezdődött, hogy a házunkkal szemben parkoló jégkrémeshez sétálok.

Menet közben annyira elgyengült a lábam, hogy végül nem tudtam mozogni. A következő pillanatban az ég elsötétült, esni kezdett. Mire felnéztem, a jégkrémes eltűnt. Hirtelen feltűnt egy autó, ami elgázolt. A levegő repültem, majd minden elsötétedett.

Ezután álmomban kinyitottam a szemem. Ilyenkor egyedül voltam, egy kerekesszékben ülve, teljesen lebénulva. Hat éven keresztül rendszeresen visszatért a rémálmom, majd 25 éves koromban, egy esős napon, elütött egy autó.”

Álom a végről: „A kanapén feküdve hallottam, hogy nyílik a hátsó ajtó. Sietős léptek kopogtak a konyha linóleumán, utána az ebédlő keményfa padlóján, egyre közeledve hozzám. Se mozogni, se üvölteni nem tudtam.

Az utolsó pillanatig a tudatomnál voltam, de rettegtem, hogy megfulladok. Részegen ájultam a kanapéra, ezért mindig attól tartottam, hogy ott fogok megfulladni.”

Továbbra sem hiszem: „A visszatérő rémálmom ellenére sem hiszek a természetfeletti létezésében, úgyhogy a történetet tekintsétek az emberi agy izgalmas termékének! Éjjelente temetkezési vállalatnál dolgozom, ahol teljesen egyedül figyelek a helyre, válaszolok a telefonhívásokra, összetakarítok és egy kicsit összekészítem a dolgokat a másnapi temetésekre. Minden éjjel van pár szabad órám, amiben persze nem lenne szabad aludnom, de néha mégis elnyom az álom.

Furcsa, de mindig a munkahelyemen vannak rémálmaim, amelyeknek a cselekménye hasonló. Az álom elejét zenét hallok. Keresztény zsoltárokat énekelnek, amire kipattan a szemem. Ilyenkor érzem, hogy valaki közeledik felém. Általában itt ébredek fel, mert attól félek, hogy egy másik dolgozó jelent meg.

Az egyik éjjel nem ébredtem fel, úgyhogy az álom folytatódott, méghozzá azzal, hogy megláttam egy fehér férfit, teljesen hétköznapi ruhában. Az idegen megállt mellettem, közelebb hajolt hozzám és a fülembe nevetett. A következő éjjelen egy bohócmaszkos nő látogatott meg.”

(Forrás: bizzarium.com)