Aranyos, megható, és festői az, ahogy a kisbabák alszanak ágyacskájukban, de egyhónapos kor után a nappali alvás ideje csökken, és elkezdhetünk gondolkozni azon, mivel is foglaljuk le a csöppségeket.
A feladat nehéz, hiszen nem tudnak még fogni, mozogni, nem is látnak tökéletesen. Egyáltalán: van szükségük játékra? A válasz: igen is, meg nem is. Hiszen elsősorban emberi kontaktusra van szükségük: érintésre, simogatásra, ölelésre (kendőben való hordozásra), beszédre, énekre, mondókára. Mivel önállóan még nem mozognak, és a méhen belüli élmények óta imádják a ringatást, lehet őket hintáztatni, ölben vagy kendőbe téve. Lehet mozgatni kis testüket, kezüket a dalok és mondókák dallamára, tornáztatni a lábukat (amíg nem voltak csípőszűrésen, azért nem kell semmilyen erőteljesebb mozgást erőltetni, ott úgyis megmutatják, ha valamilyen speciális tornára van szükség).
Be lehet iratkozni babaúszásra vagy babamasszázsra (ez utóbbi állítólag kiválóan fejleszti a testtudatot, a testrészek érzékelését és mozgásuk tudatosítását). A baba-mama torna és jóga is igen jó hatással van a gyermekre (és nem mellékesen az anyukára is). A mozgásfejlődés (pl. a fej emelése) szempontjából fontos, hogy hason is sokat legyen a baba, és finoman hengergethetjük is jobbra-balra, ha ez tetszik neki.
A számtalan mozgásformán kívül a látvány, a látás fejlődése köti le a babát. Egyelőre közelre lát tisztán, és az erős kontúrok, nagy foltok, élénk színek (főleg a fekete és fehér) vonják magukra a figyelmét. Lekötik a mozgó tárgyak, dallamok és ritmusok, úgyhogy szereti a csilingelő és forgó függesztékeket az ágya fölött: ha nem akarunk sokat ugrálni, vehetünk elemeset is. Magunk is készíthetünk függesztéket: kendőt, érdekes tárgyakat (plüssállat, papírforgó stb.) akaszthatunk az ágy fölé, akár úgy, hogy a baba éppen elérje kezével: eleinte még zárt ököllel és koordinálatlanul csépeli, de nagy örömet okoz neki, ha sikerül eltalálni és lengetni valamit. Vigyázzunk, hogy semmiképp ne ránthasson magára semmit, és a játékok ne tartalmazzanak apró darabokat (még lerágható gombszemet és díszt sem). A baba szívesen nézegeti az ágyába tett mintás vagy figurás kispárnát is ( ha jól választjuk meg a méretét, garantáltan nem tud vele kárt tenni magában).
Alapelvünk azért az legyen, hogy a kiságyból, az alvás helyéből ne csináljunk játszóteret, mert ha túl sok inger éri elalvás előtt a csecsemőt, nehezen pihen le, túlzottan felhúzza magát, és pillanatok alatt keljfeljancsit csinál belőlünk is…
Csinálhatunk a babának saját kuckót: egy tetejétől és első falától megfosztott tiszta kartondoboz alját kibéleljük puha szivaccsal és pokróccal, a doboz falára mintákat festünk vagy ragasztunk. Átlós vonalak, négyzetrácsok, na és a szmájli figurája tökéletes, nem Picasso tehetségével rendelkeznünk, hiszen a baba a vonalakat és a mosolygó arcokat mindennél többre értékeli. Felülről kendőt, zörgős papírt, és egyéb érdekes ütögetnivalókat lógathatunk be, és meglátjuk, nagyon jól lefoglalja magát ebben a saját kis birodalomban a gyermek. Hasonló füzéreket a babakocsiba is lógathatunk, hogy szórakoztassák séta közben, ha felébred. Ha nem akarunk kreatívkodni, lehet kapni úgynevezett pihenőszéket a bababoltokban, melyek színesek, babrálhatók, zenélnek, és akár tematikus szórakozást is nyújtanak (pl. a tenger hangjai stb.).
A játszószőnyegekhez is sokféle kiegészítő kapható, bár ezeket később tudja majd igazán kihasználni. A fürdőkádban is lehet játszani, pancsolni, de egyelőre nyilván nem sípoló gumikacsára lesz szükségünk, hanem saját pancsoló kezünkre és esetleg egy (több) kisebb-nagyobb szivacsra és mosdókesztyűre, melyekkel fröcskölhetjük és dögönyözhetjük a babát. Mindezt persze finoman, és nem sokkal tovább öt percnél, mert a móka könnyen sírásba válthat (nem mellesleg a finom bababőr könnyen szétázik a vízben).
Legutóbbi hozzászólások