Ha egy ismerősünk azzal áll elénk, hogy gyermeket vár, pedig már túl van a negyvenen, akkor jól gondoljuk meg, hogy mit mondunk neki!
Felkapott téma lett, hogy a nők egyre később vállalnak gyereket, mert sokkal fontosabb nekik a karrier, és az anyagi biztonság. Valójában inkább arról van szó, hogy nagyon nehéz mostanában olyan férfit találni – tisztelet a kivételnek – a húszas éveinkben, akiknek szívesen szülnénk gyereket.

A gyermekáldás minden korban egy olyan téma, amit az ismerősök képtelenek nem kommentálni. Sorra jönnek az okosabbnál okosabb tanácsok, ötletek, amelyeknek egy része hasznos, míg a másik része bosszantó.

Ha negyvenen túl vállal valaki gyereket, akkor nem csak ezeket hallgathatja, hanem a kéretlen vészmadarakat is, akik szerint butaság olyan idősen szülni. Ha mi szeretnénk továbbra is beszélni a negyvenes ismerősünkkel, aki most várandós, akkor a következő témákat kerüljük!

„És megtartjátok?”: Egy ilyen kérdés mindig tapintatlan. Ha már elújságolja az ismerősünk, hogy anyai örömök elé néz, akkor természetes, hogy megtartja, és várja a kisbabát. Ha elvetetné, akkor a párján kívül, másnak nem szólna, hogy várandós.

„Mikorra tervezitek a következőt?”: Ártalmatlannak tűnik ez a kérdés, pedig nem az. A szülők úgy értelmezhetik, hogy elvárt dolog, hogy valakinek legalább két gyereke legyen. Másrészről könnyen azt hihetik, hogy arra utalunk, hogy már ez a gyerek is későn jött, és nem kellene még egyet erőltetni.

„Ugye nem akartok több gyereket?”: Ez az előbbi kérdés őszinte változata, mert itt nemcsak sugalljuk, hogy nem kellene több gyerek, hanem kerekperec kimondjuk.

„Azt hiszitek, örökké fiatalok maradtok, pedig már öregszetek. Nem bírok majd lépést tartani a gyerekkel.”: Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Vannak húsz éves lustaságok, és hetven éves aktív emberek is a világon. Nem a kor kérdése, hogy valaki mennyire aktív, hanem az elhatározásé, tehát lehet, hogy a negyvenes ismerősünk végig rohangálja a napot a gyermekével, míg egy húszon éves barátnőnk két óra után majd összeesik.

„Lombik volt, ugye? Nem?!”: Biológiából egyes, ha komolyan azt hisszük, hogy negyvenen túl már nem lehet természetes úton teherbe esni. Régen tényleg éltek olyan tévhitek, hogy 35 év felett már nagyon kicsi az esélye a fogantatásnak, ám erre számtalan tanulmány rácáfolt. Ma már rengeteg negyvenes nő, orvosi segítség nélkül, lesz terhes.

„Miért császárral, és nem természetes úton szültél?”: Ez minden korban buta kérdés, mivel a császármetszés nem kívánságműsor. Olykor a kismama és a csecsemő érdeke is úgy kívánja, hogy csak így jöhet világra a kicsi.

„Miért nem császárral szültél?”: Ezzel a kérdéssel is csak azt sugalljuk, hogy nem tudunk valami sokat a témáról. A természetes szülés nemcsak a fiataloknak megy, hanem az idősebb nőknek is, ha minden rendben van.

„Mi lesz 20 év múlva?”: Az emberek örülnek, ha azt tudják, hogy mi lesz holnap. Húsz év múlva valószínűleg lesz egy egészséges 20 éves lánya vagy fia az ismerősünknek, de az is lehet, hogy végre az egyik világvége jóslat beteljesül, tehát ilyen kérdést se tegyünk fel.

Ha mégis kicsúszik a szánkon, akkor ne lepődjünk meg, ha a kismama mérgében visszakérdez, hogy mit gondolunk, velünk mi lesz húsz év múlva?

„Az idős szülők gyerekei koravének”: Minden nevelés kérdése, ráadásul a gyerekeket csak egy bizonyos korig lehet nevelni. Utána az iskola, és a különböző közösségek alakítják a gyerek személyiségét, tehát nincs kőbe vésve, hogy koravén lesz. A szülőknek a saját dolgaikkal kell foglalkozniuk, és nyitottnak kell maradniuk a világ változásaira.

Jegyezzük meg, hogy bármikor érhet gyermekáldás egy nőt! Lehet, hogy szerencsés, és már a húszas éveiben minden feltétel adva van a szüléshez, de sokkal jellemzőbb, hogy a későbbi évtizedekben jön el a babázás ideje.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)