„Már megint nem figyelsz rám!” vagy „mintha egy másik bolygóról jöttél volna!” Az ehhez hasonló kitöréseink valljuk be, elég gyakran szerepelnek szótárunkban. Egyszerűen nem értjük, miért van az, hogy egy adott szituációban miért viselkedik életünk párja „máshogy.”

Mi a különbség a férfi és női gondolkozás között? Hogyan tanuljuk meg mi nők elfogadni és megérteni a másikat, és ezáltal javítani párkapcsolatunkon? Hogyan értheti meg a férfi, hogy miért fontos nekünk minden részletről tudni, vagy hogy miért beszélünk olyan sokat? Túlélési útikalauz pároknak:
„A nők a Vénuszról, a férfiak a Masról jöttek.” Számtalan ehhez hasonló okosságot hallunk, mondunk. Ezzel talán meg is nyugtatjuk magunkat, hogy nem érdemes vitázni erről vagy arról, különbözőek vagyunk, különbözőképpen viselkedünk és reagálunk helyzetekre.

Arról, hogy a két nem hogyan gondolkodik és hogyan viselkedik, az agy méhen belüli beidegződése és hormonjaink hatása határozza meg.
A nő azon képessége, hogy mindent lát, mindent hall, mindenről tudni akar, az ősidőkre tehető vissza: amíg férje állatokra vadászott, a nőnek ideje volt a barlangban megtanulni és megfejteni a verbális én nonverbális kommunikációs jeleket, és a személyek közötti kommunikációs módokat. Gyermekeiket védelmezve a legapróbb furcsa zajra is felkapták fejüket, majd tudatosan finomították és tökélyre fejlesztették  szenzuális érzékelésüket. Kutatások bizonyították, hogy a nő agya még pihenés közben is aktív, minden látott, hallott információt megjegyez, elraktároz. Ehhez nyújt segítséget a nők periferiális látása: minden tárgyat gyorsabban meg tudnak találni a lakásban. A férfiaknál csőlátás alakult ki, vagyis élesen látnak keskeny mezőben, távolba (ezért ne haragudjunk párunkra, ha nem találja a hűtőben például a vajat).

Nem mellékes a nők azon tulajdonsága sem, miképp tud egy időben több dologra is figyelni. A férfiak olvasás vagy tévénézés közben biztosan nem reagálnak majd kérdésünkre, mivel jobb és bal agyféltekéjüket kevesebb idegrost köti össze mint a nőkét, amelyeket pedig felváltva használ. Ha az említett olvasás közben tapogatnánk le a férfi agyát, kiderülne, hogy ilyenkor süketté válik. Ne idegeskedjünk amiatt, inkább türelemmel várjuk meg, míg befejezi az elkezdett tevékenységet.

Általános és örökérvényű sztereotípia, hogy a nők sokat beszélnek. Ez azért van, ugyanis a nőknél a beszédközpont elsősorban a bal agyfélteke elülső lebenyében, valamint a jobb agyfélteke kisebb részén is megtalálható. Mivel a beszédkészség meghatározott központok irányítása alá esik, és a női agy többi része felszabadul más feladatok számára, így a nő különböző dolgokat tud csinálni egyszerre.

Kutatási eredmények alapján a nők száját naponta átlagosan 6000-8000 szó hagyja el, amelyet 8000-10 000 gesztussal, arckifejezéssel, mozdulattal kísér. És vajon mennyi a férfi napi átlaga? 2000-3000 szó, emellett pedig 2000 testbeszéd jelre szorítkozik. Ha a nap végére a férfi haza ér, és nem beszél, nem kell letolni őt, csupán arról van szó, hogy aznapra túl van a maga párezer szaván. Majd megszólal, ha van kedve, ne ragaszkodjunk rögtön ahhoz, hogy elmesélje mi történt vele aznap.

Mivel a nők sokkal közvetettebben beszélnek, a férfiak számára „csacsogásnak” tűnhet kommunikációjuk. Nem érdemes a férfinak leállítani a nőt, illetve csendre kényszerítenie, hiszen addig úgysem nyugszunk, míg ki nem öntjük lelkünket. A férfiak velünk szemben lényegre törőek, logikusan érvelőek, ezért ne sértődjünk meg, ha „érzéketlenebbül” válaszolnak. Nekik ez a természetes, nem pedig a szándékos!

(Fotó: miskolcilelekgyogyasz.hu)