A „diszes” gyerekeket nem tartják díszes gyerekeknek, pedig többségük az. Ők azok, akik tanulási nehézségekkel küzdenek: diszlexiával, diszgráfiával vagy diszkalkuliával, vagy a fentiek valamilyen kombinációjával. Bár ma már az óvodában is van ilyen irányú szűrés, korán megkezdődhet a fejlesztő program, mégis sok hátrány, negatív megkülönböztetés éri őket. Sajnálatos módon, a felnőttek között is még mindig sokan betegségnek, vagy gyengébb képességnek tartják, vagy egyszerűen nem ismerik, így nem tudják, hogyan közeledjenek egy ilyen gyerekhez.

Talán a diszlexia, az olvasási nehézség a leggyakoribb a fenti három probléma közül. A tünetek összessége nem mindenkire jellemző, de a betűtévesztések, kihagyások, a szavak egy részének, például  a ragoknak, toldalékoknak visszafelé olvasása gyakori példa. Az olvasás nehezen, kortársaknál lassabban megy az ilyen gyereknél, nem okoz nekik örömet. Az írásnál jelentkező hasonló problémák jellemzik a diszgráfiás gyerekeket.

Nemcsak a betűk, hanem az írás összképe is rendezetlen marad, aránytalanul  sok a javítás a szövegben, a szokásosak mellett váratlan, nem jellemző helyesírási hibákat követnek el, nem tagolnak és az írás sebessége is elmarad az elvárttól. Ha a számok világában teljes a zavar: csere, a helyi értékek nem értése, számolási gondok, akkor lehet diszkalkuliára gyanakodni.

Természetesen egy-egy tünet előfordulása nem jelenti automatikusan a disz-problémák egyikét sem. Viszont elvezethet más jellegű tanulási nehézséghez, mint például koncentrációs problémák, ami elég gyakori. A sorrendiség (szerialitás) problémájával küzdő gyereknek nehézséget okozhat a 12 hónap, de akár a négy évszak felsorolása a megfelelő sorrendben. Nem képesek megtanulni kívülről egy hosszabb verset, de történelemből az évszámok megjegyzése sem sikerül, és az időszalagon sem tudnak jól tájékozódni. Sok tanulási zavarral küzdő gyereknél jelenthet gondot az irányváltás, főleg a jobb és bal, illetve térképen a kelet és nyugat, ritkábban de a fel és le, illetve az észak és dél megkülönböztetése is.

A fentiekben leírt nehézségek (valamint a jelen írásból kimaradtak is) nagymértékben fejleszthetők. Minél korábban kezdődik a fejlesztés, annál jobb eredmények várhatók. A fejlesztő programok kulcsa a rendszeresség, az egyénre szabott program, a türelem és a szeretet. Az ilyen gyerekek közül jelentős számban mértek átlag feletti intelligenciát a szakemberek, tehát megdőlt az a téves nézet, hogy az ilyen gyerekek butábban társaiknál.

Az a tény, hogy a tanulási nehézséggel küzdő gyerekek között sok magatartási vagy beilleszkedési problémás gyerek is található, az részben annak is a következménye, hogy a környezet (család, óvoda, iskola, egyéb közösségek) nem a megfelelő módon viszonyulnak az ilyen gyerekekhez. Valóban nem könnyű, hiszen az odafigyelésen némi szaktudásra is szükség van az eredmények leghatékonyabb eléréséhez.
Kinőhető-e egy ilyen jellegű probléma?

Az esetek többségében magától nem tud elmúlni. A sok gyakorlás fejlesztés azonban meghozza gyümölcsét. Legtöbbször maguk az érdekeltek tanulják meg, hogyan tudnak kompenzálni. Például, aki bármilyen okból nehezen olvas, de kiváló auditív készségekkel olvas, az hangoskönyvek segítségével ugyanúgy elsajátíthatja az irodalmi művek ismeretét. Ezek egy része, elsősorban az iskolai kötelező olvasmányok az interneten ingyenesen is elérhetők. Ezt az olvasásértési felmérések alá tudják támasztani.

Fontos tudni, hogy iskolai éveik alatt ezek a gyerek szakszolgálati vélemény birtokában az iskolai értékelés alól felmentést vagy könnyítést kaphatnak. Minden gyerek esetében egyedileg érdemes eldönteni, megéri-e. Ha például idegen nyelv osztályzás alól felmentik a gyereket, az órákon nem lesz motivált, sőt kívülállónak érezheti magát, ami viselkedési zavarokhoz vezethet. Míg egy másik tanulónál ugyanez a könnyítés vagy akár csak szóbeli értékelés szárnyakat adhat a gyereknek. Segíthet egy írásproblémás diáknak, ha kézírás helyett számítógépen oldhatja meg a hosszú fogalmazásokat igénylő feladatokat.

Ehhez viszont meg kell tanulni viszonylag gyorsan gépelni. A lényeg, hogy az adott tanuló, az adott helyzetben a számára legmegfelelőbb lehetőséget választhassa. Így talán már iskolai éveik alatt, de az iskolapadokból kikerülve a „díszes” tanulókból valóban díszes emberek válhatnak.