Burokba zárás helyett, az igazi életre kellene nevelni a csemetéket!
„Bezzeg, amikor én gyerek voltam.” – sóhajtanak fel már a huszonévesek is, mert ők még abban nőttek fel, hogy a szülőket, tanárokat, időseket, tehát a felnőtteket tisztelni kell, be kell tartaniuk a szabályokat, határokat, és meg kell érteniük, hogy nem kaphatnak meg mindent.

A mai gyerekekkel már nem így van. A szülők rengeteg mindent megengednek a csemetéjüknek, amiket mi még meg sem mertünk volna kérdezni. hogy lehet-e róla szó. A tanárok arra panaszkodnak, hogy a diákok neveletlenek, pimaszok, és akár rá is támadnak az oktatóra.

A modern gyereknevelés, tehát valahol nagyon félrecsúszott. Egy brit dadus a következőkben látja ennek az okait.

1. Félünk a gyerekeinktől: Az úgynevezett „bögre-teszt” úgy néz ki, hogy egy szülő tejet önt egy kék bögrébe, majd odaadja a gyerekének reggel. A csemete ekkor közli, hogy neki a rózsaszín bögre kell.

A legtöbb szülő ilyenkor elfehéredik, és máris kicseréli a bögréket, nehogy a gyerek hisztizni kezdjen. Ez nagy hiba, hiszen ezek után a csemete azt fogja hinni, hogy ő a főnök. A szülőnek nem kell folyton a gyerek kedvébe járni, hanem meg kell tanítania, hogy egy hisztiért cserébe nem fog mindent megkapni az életben.

2. Csökkennek az elvárásaink: Ha a gyerek rosszalkodik, megjátssza magát, gorombáskodik, akkor a szülők hajlamosak vállat vonni, és elintézni annyival a dolgot, hogy ilyenek a gyerekek.

Ez nem így van, mert a gyerekek sokkal többre képesek annál, mint amennyit a szülők legtöbbször elvárnak tőlük. Ebbe beletartózik az illem, az idősek iránti tisztelet, házimunka, vagy az önuralom.

A gyerekek képesek arra, hogy nyugton végigüljenek egy vacsorát, vagy leseperjék a morzsát az asztalról, ha megtanítják erre őket, és el is várják tőlük, hogy megcsinálják. A szülőknek, tehát többet kell elvárniuk az utódjuktól!

3. Eltűnőben a közös teherviselés: A közelmúltban még büntetlenül szólhattak rá a rakoncátlan gyerekekre a buszsofőrök, a tanárok, a bolti eladók és más szülők. Akkoriban mindenkinek egy volt a célja, hiszen minden felnőtt azt akarta, hogy a gyerekekből rendes felnőtt váljon.

Napjainkba, ha egy idegen rá mer szólni a rossz gyerekre, akkor a szülők rögtön kiakadnak, hogy egy másik felnőtt milyen alapon szól rá az ő csemetéjükre. Mivel a szülők többsége azt hiszi, hogy tökéletes a gyereke, ezért például még a tanárnak sem hiszik el, hogy probléma van a gyerkőccel. Ezek a szülők inkább az oktatóban látják a hiba forrását.

Az apák és anyák azon vannak, hogy a világ felé tökéletes képet mutassanak. Ez nem alaptalan, hiszen számos szülő között tényleg megy a sárdobálás. Az sem segíti a határok megszabásán, hogy egyből az anyára szegeződnek a rosszalló tekintetek, ha például egy boltban hisztizik a gyerek.

Ilyenkor valójában együttérzést érdemelne az anya, mert valószínűleg azért nyafog a gyerek, mert nem kapott meg valami olyasmit, amire nincs szüksége. Ilyenkor inkább dicséretet érdemelne a szülő.

4. Mindig az egyszerű utat választjuk: Az elektronikus eszközök megkönnyítik az életünket, ám a szülők azzal hibát követnek el, ha egy tableten berakott mesével kötik le az étteremben a gyereküket. Hiába vehető biztosra, hogy így nyugton marad a csemete, akkor is meg kell tanulnia a türelmet, és le kell tudnia kötni magát, ha arról van szó.

A gyerekeknek muszáj megtanulniuk, hogy nem minden étel készül el három perc alatt, akár még azt is, hogy segítsenek vacsorát csinálni. A legjobb megoldás, tehát az, ha a szülők megmutatják a könnyebb utat, de ragaszkodnak a régiekhez is.

5. A szülők a gyerekeik igényeit a sajátjaik elé helyezik: Természetes, hogy először a gyerekek bajaival foglalkozunk. Az evolúció szempontjából ez még hasznos is. A baj azonban az, hogy a szülők ebben túl messzire mentek, mert képesek a saját igényeiket, mentális egészségüket sutba vágni, ha a gyerekükről van szó. A szülőknek újra meg kell tanulniuk, hogy semmi rossz nincs abban, ha nemet mondanak a csemetéjüknek.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)