Nem könnyű eldöntenünk, hogy mely tanácsokat fogadjuk meg, és melyeket hagyjuk figyelmen kívül, ha a csemeténk neveléséről van szó.
Szülőnek lenni nehéz, ha jól akarjuk csinálni, hiszen minél több ember véleményét kérjük ki, minél több könyvet olvasunk el, annál több tanácsot fogunk kapni, amelyek eltérőek, ezért nem könnyű eldöntenünk, hogy mit is kellene csinálnunk ahhoz, hogy igazán jó szülők legyünk.

Mivel tippekkel bőven el vagyunk látva, ezért most inkább arról lesz szó, hogy mik azok a jelek, amik arról árulkodnak, hogy biztosan rossz tanácsot fogadtunk meg, és nem neveljük megfelelően a gyermekünket.

Igaz, hogy az élet minden egyes napja tartogat meglepetéseket, emiatt lehetetlen behatárolni a nap 24 óráját, ám a rutinra szükség van. Ha nincs a gyerekünknek egy fix cselekvéssorozata, akkor lusta, és elkényeztet lesz, aki azt hiszi, hogy neki mindent szabad.

Szülőként törekednünk kell arra, hogy időt szakítsunk arra, hogy bizonyos határokat és rituálékat alakítsunk ki a családunk életébe, még akkor is, ha nagyon elfoglaltak vagyunk, mert ezek jelentik a biztos pontokat. Ilyen szokás például, hogy este 9 órakor ágyban kell lennie a gyereknek, és nincs még plusz 5 perc.

Nagyon sok anyuka és apuka azt hiszi, hogy egyszerűbb mindent ráhagyni a kamaszokra, mert nem akarnak velük vitatkozni. Egy hatalmas hiba! Ne kerüljük el a konfliktusokat, hanem álljunk a sarkunkra, és tartsunk ki a saját álláspontunk mellett!

Biztos észrevettük már, hogy a gyermekünk hirtelen milyen lelkesen akar tanulni, amikor például bejelentjük, hogy takarítsa ki a szobáját. Ilyenkor ne higgyük el, hogy a csemeténk tényleg a tanulmányaival fog foglalkozni, hiszen csak ki akarja húzni magát a munka alól, amit nem hagyhatunk. Annak érdekében, hogy a gyerekünk testileg és lelkileg is egészséges, stabil felnőtté váljon, meg kell értetnünk vele, hogy vannak dolgok, amiket minden körülmény között meg kell csinálnia. Csak így lehet belőle felelősségteljes felnőtt.

Azzal nincs baj, ha nem vagyunk vaskalapos szülők, ám az sem jó, ha túl barátságosak vagyunk a gyerekünkkel, mert a barátok nem mondják meg egymásnak, hogy mit szabad és mit nem. Nekünk viszont az a kötelességünk, hogy eldöntsük, hogy mit engedünk és mit tiltunk meg a gyereknek. Ha azt vesszük észre, hogy mostanában a gyerekünk haverként kezel, akkor ideje leülnünk vele, és elmondanunk, hogy hibáztunk, és mostantól visszavesszük a szülő szerepét, úgyhogy szót kell fogadnia, ha valamire megkérjük, vagy valamit megtiltunk.

Ma már a kiskamaszok is azzal állnak elénk, hogy okostelefont akarnak, mert mindenkinek az van az iskolában. Mi persze nem akarjuk, hogy a gyerekünk kilógjon a sorból, ezért megvesszük neki a mobilt. Ezzel csak az a baj, hogy manapság egyre több időt töltenek a gyerekek a készülék nyomogatásával.

Annak érdekében, hogy a mi gyerekünk kezéhez ne nőjön oda a mobil, mutassunk jó példát, és mi se foglalkozzunk állandóan a készülékkel, hanem szervezzünk közös programokat. A telefonszámla befizetését pedig hagyjuk a gyermekünkre, mert akkor biztos elmegy a kedve az állandó mobilozástól!

Amennyiben a fent említett hibák valamelyikét elkövettük, akkor ne essünk kétségbe, mert ezeket könnyen korrigálhatjuk mind a saját, mind a családi békesség érdekében.

(Forrás: bien.hu)