Ne verjük a gyereket! – Legyünk gyengéd, de hatékony fegyelmezők!
Pofontól, fenekeléstől, kiabálástól még senki sem fog jól viselkedni, úgyhogy tanuljuk meg másképpen fegyelmezni a gyereket!

Biztosan sokan emlékszünk az atyai, anyai pofonokra, amikor hisztiztünk, rosszalkodtunk. Valószínűleg azt se felejtettük el, hogy azután nem, hogy jól viselkedtünk volna, hanem elkönyveltük, hogy utálnak minket a szüleink, úgyhogy mi is utáljuk őket.

A mai gyerekek élete, mondhatni könnyebb, hiszen a csapból is az folyik, hogy a gyereket ne üssük meg, és ne ordítsunk vele, ha hisztizik, vagy rosszul viselkedik, hanem tanuljuk meg, hogy hogyan lehetünk gyengéd, mégis hatékony szülők.

Ezt azonban mondani könnyű, mint elérni, ezért némi útmutatóra szükség van ahhoz, hogy tettlegesség, és hangos szó nélkül érjük el azt, hogy a gyerekünk ne nőjön a családunk fejére, és rendesen viselkedjen!

Ehhez legelőször el kell felejtenünk azt, hogy mindent erővel akarjunk megoldani, mert ez egy pár éves csemeténél nem fog menni. Ha úgy érezzük, hogy legszívesebben ordítanánk, veszekednénk, akkor vegyünk egy mély levegőt, és őrizzük meg a nyugalmunkat!

Ezt követően ajánljunk fel a gyerekünknek korlátozott lehetőséget a követelőzés helyett! Például, ha szétszórta a játékait, akkor azt, hogy: „Egyedül is felszeded, vagy segítsek?”

Ha otthon csinálunk valamit, akár házimunkát végzünk, vagy főzünk, akkor sose zárjuk ki abból a gyereket, hanem engedjük meg neki, hogy segítsen, hiszen nekik is erőre és önállóságra van szükségük. Kérhetjük, például, hogy hozza oda nekünk a seprűt, a törlőrongyot!

Ha a gyerekhez beszélünk, akkor mindig legyünk határozottak, és konkrétak. Annak semmi értelme, ha csak folyton kérünk, de nem mondjuk el, hogy miért. Például, ha elvette a kicsi az ollót, akkor magyarázzuk el neki, hogy azért adja oda, mert az éles, és megvághatja magát vele, úgyhogy inkább kap tőlünk egy műanyagot, mert az biztonságos.

Mindig figyeljük a gyerekünket, de ne ítélkezzünk, tehát sose mondjuk azt, hogy jó, vagy rossz gyerek, hanem inkább emeljük ki, hogy mit csinált éppen jól, vagy rosszul. Például, ha átmegyünk az utcán, és magától körbe néz, ezzel jó példát mutatva az egyik barátjának, akkor mondhatjuk azt, hogy: „Megmutattad a barátodnak, hogy hogyan kell körbenézni az úton való átkelés után, ezzel nagyot segítettél.”

Amennyiben a lefektetéskor tőr ki folyton a hiszti, akkor készítsünk fotókat arról, ahogy felveszi az alvóruháját, fogat mos, könyvet olvas, és így tovább, majd ezekből a képekből csináljunk egy tablót, ami alapján minden este végig kell menni a lépéseken. Az esti rituálé során megkérdezhetjük, hogy melyik a következő lépés!

Az egyik legfontosabb dolog, hogy ne kötelességből legyünk a gyerekkel, hanem azért is fordítsunk rá néhány órát, hogy együtt élvezzük vele az időt. Játszunk, mókázzunk, szórakozzunk.

Végezetül ne csak a negatív gondolatokkal foglalkozzunk, hanem tápláljuk magunkat a pozitív gondolatokkal! Amennyiben valamilyen konfliktus helyzetben találjuk magunkat, akkor ne azt mantrázzuk, hogy ezt nem tudjuk megoldani, hanem azt, hogy igenis megtudjuk, és ezen is túl leszünk!

Betartva ezeket a tanácsokat biztos, hogy sokkal békésebb, és harmonikusabb lesz az életünk, és a ház sem lesz állandóan a veszekedéstől, sírástól hangos!
(Forrás: napidoktor.hu)