Íme a világ legextrémebb repterei!Tenzing-Hillary Airport – Nepal: Eredetileg Lukla Repülőtérnek hívták a később Tenzing-Hillary Airportra átnevezett nepali repülőteret. A nepáli Luklában található repülőtér elsősorban azt a több ezer hegymászót szolgálja, akik remélik, hogy nekik is sikerül a csúcshódítás. Ugyanakkor nemcsak a hegymászás, hanem repülőtér is tartogat veszélyeket, méghozzá a nagy szelek és az extrém felhőtakarók miatt.

A legnagyobb kihívást azonban mégsem ezek a tényezők jelentik a pilóták számára, hanem a kifutópálya, aminek egyik vége egy nagyon magas terepen található, ám a másik végén nem a mesés tengerpart, hanem egy kétezer lábnyi lejtő található. A repülőtéren már sok baleset történt, a legutóbbi 2012. október 12-én.

Toncontin Nemzetközi Repülőtér – Honduras: A világ legveszélyesebb és leghírhedtebb repülőtere Honduras fővárosában található. Az 1934-ben nyitott repülőtéren már több baleset történt, köztük a 2008-as ütközés, amelyben öt utas halt meg.

A Toncontin Nemzetközi Repülőtér még abban a korban készült, amikor a repülők nem voltak olyan erősek, mint ma, így nem igényeltek hosszabb kifutópályát, ami itt 7 láb magasan, egy hegyekkel körülvett völgyben található.

A helyet még veszélyesebbé teszi, hogy ugyanazt az egyetlen pályát használja minden le- és felszálló repülőgép, ami még jobban megnöveli a kockázatot. Ennek ellenére naponta indulnak és érkeznek olyan hatalmas gépek, mint például a Boeing 757-es.

Courchevel Repülőtér – Franciaország: A francia Alpokban található Courchevel, ami Európa legismertebb síelő helye, ám a város mégsem erről híres, hanem inkább a hegyekben, bizarr helyen található, elképesztően magas, repülőteréről, ami szerepelt A holnap markában című James Bond filmben is, amiben az látható, hogy a 007-es ügynök landol a nagyon veszélyes kifutópályán.

Gibraltár Repülőtér – Gibraltár: Amellett, hogy a világ egyik legforgalmasabb repülőtere a gibraltári, még a legveszélyesebb is, ugyanis a folyosója a város fő utcáján halad keresztül. Ha egy repülőgép fel- vagy leszáll, akkor a közlekedés megáll. Szinte csoda, hogy még soha nem volt nagy baleset a Gibraltár Repülőterén, és remélhetőleg ez így is marad.

Ice Runway – Antarktisz: Az extrém időjárási körülmények teszik veszélyessé az antarktiszi Ice Runwayt, ahol a pilótáknak nagyon oda kell figyelniük a kifutópálya küllemére és a repülőtér elhelyezkedésére.

Az itt található kifutópálya az egyike a három legnagyobb felszállóhelynek, amit arra használnak, hogy utánpótlást és kutatókat szállítsanak az antarktiszi McMurdo Állomásra. Ahogy arra a névből következtetni lehet, a pálya nincs leaszfaltozva, így az csak egy hosszan kinyúló, gondosan ledöngölt jég és hó nyúlvány.

Mivel a kifutópályának bőven van helye, ezért még a hatalmas méretű repülőgépek is elég könnyen landolhatnak. Az igazi kihívás az, hogy a pilótának biztosnak kell lennie abban, hogy a légi jármű és a rakomány súlya nem töri fel a jeget és nem ragad bele a puha hóba.

Ha a kifutópálya jege felreped, akkor a gépeket átirányítják a Pegasus Fieldre, vagy a Williams Fieldre, ahol két leszállóhely várja a pilótákat.

Madeira Repülőtér – Portugália: Amikor 1964-ben megnyitották a Madeira Repülőteret, akkor a két fő kifutópálya hossza csak 5250 láb volt. Egy 1977-es szörnyű baleset után, amelyben egy landoló Boeing 727-es áttört egy kőhidat és a tengerpartra zuhant, meghosszabbították az egyik kifutót 655 lábnyival.

A 2000-es évek elején még jobban meghosszabbították a kifutópályákat, amik most már átnyúlnak a tengerparton, ezért oszlopokkal támasztották meg. Ennek ellenére a mai napig kihívás még a legtapasztaltabb pilótáknak is a landolás, mert a repülőgépet egyenesen a hegycsúcsnak kell irányítani, majd a megfelelő időben gyorsan helyes irányba kell dönteni, nehogy nekimenjenek a hegycsúcsnak.

Qamdo Bamda Repülőtér – Tibet: A világ legmagasabban fekvő repülőtere a Tibetben, több, mint 14 ezer lábbal a tengerszint felett, található Qamado Bamda Repülőtér, aminek kifutópálya közel 3,5 mérföld, ami nagyjából 60 focipálya méretének felel meg.

Bár ez túlzásnak tűnhet, mégis az ennyire magas helyeken szükség van rá ahhoz, hogy a légi járművek biztonságosan landoljanak. Annál a tengerszintnél, ahol az elért sebesség nagyjából 150 mérföld/óra, ötezer lábnyi hosszúság kell a biztonságos megálláshoz, de a 14 ezer lábnyi tengerszint feletti magasság esetében már kétszer annyi út kell ugyanehhez a sebességhez.

(Forrás: noiportal.hu)