Film készül a thai focicsapat sikeres meneküléséből, az őket foglyul ejtő barlangból pedig múzeumot alakítanak ki.
Mindenkit sikerült élve kimenteni az Tham Luang barlangból, ahol június 23-án esett csapdába 12 gyerek és a fociedzőjük. A thai focicsapat két hetet töltött a mélyben, miközben az egész világ azért izgult, hogy a profi búvárokból és más szakértőkből álló mentőcsapat még időben kimentse a bajba jutottakat.
Miután múlt hét elején az utolsó gyerekeket és a fociedzőt is kihozták, máris megjelentek a hírek, amelyek arról szóltak, hogy Hollywood filmet akar forgatni a történetből, a Tham Luang barlangból pedig múzeumot alakítanak ki, hogy ezzel népszerű turisztikai célponttá változtassák a helyet.
Még mielőtt azonban bárki lemenne a barlangba, azt biztonságossá kell tenni a turisták számára. De lássuk, hogy mit is lehet tudni a Tham Luang barlangról, ami Nang Non-hegység barlangrendszerei közül a legjelentősebb.
A karsztbarlang nagyjából 10 kilométer hosszú, több száz méternyi mészkőréteg alatt található, ráadásul számos mély, keskeny folyosóval, álló- és függőcseppkővel rendelkezik. A kiterjedt Tham Luang-barlangot először 1986-ban térképezte fel egy francia csoport.
Néhány évvel később angol barlangászok fedezték fel, hogy a barlang összeköttetésben áll egy másik helyi rendszerrel. Habár az első kutatás után több expedíció indult, mégis a Tham Luang-barlangot még napjainkban sem sikerült teljesen megismerni.
Tekintve, hogy a mészkő kiváló repedéses vízvezető, a csapadék keresztülfut a helységen, és eléri a rendszert. Ahogy a többi karsztbarlang, úgy a Tham Luang kialakulásában is komoly szerepet kapott a folyadék.
A régióra jellemző, hogy június-július környékén érkezik a monszun, tehát ebben az időszakban rengeteg csapadék esik. A víz kulcsfontosságú a barlangok kialakításában, mert a mészkő nagyon érzékeny a tektonikus deformációkra és az erózióra. Amikor a csapadék eléri a hegy felszínét, akkor a repedéseken keresztül beszivárog és feloldja a mészkövet, amivel üregeket alakít ki.
Elég tehát egy kiadós eső ahhoz, hogy a barlang vízzel teljen meg. Csapadékmentes időszakban azonban teljesen szárazzá válhat a rendszer. A Tham Luang-barlang például szinte teljesen bejárható gyalogoson a száraz évszakban, ám a barlangba még ilyenkor is szigorúan tilos a kíséret nélküli belépés.
Ahogy a legtöbb karsztbarlang, úgy a Tham Luang is szerteágazó. A barlang bejárattól mintegy 3 kilométerre a főbejárat kettéválik. Az egyik, egy rövidebb szakasz az északi, míg a másik déli irányba folytatódik egy amfiteátrumszerű üregig, a Pattajáig. A thai focicsapat az utóbbi útvonalat választotta, amikor a hirtelen lezúduló eső elárasztotta a barlangot.
A búvároknak nagyjából 6 órán át kellett az áramlással szemben úszniuk, hogy végül megtalálják a csapatot. Ugyanez az út visszafelé 5 óra volt, mert akkor az áramlás akkor már megkönnyítette az úszást.
Miután a szakértők azonosították a focicsapatot, többféle tervet is összeállítottak a megmentésükre, ami egyáltalán nem volt veszélytelen, hiszen még a profi búvárok számára is elképesztően nagy kihívást jelentett a kanyargós, gyakran nagyon szűk járat, amin keresztül kellett haladniuk, hogy kihozzák a gyerekeket, akiknek egy része úszni sem tudott.
A veszélyt tovább növelték a még részben száraz üregek, ahol a mentőcsapat, takarékossági okokból, oxigénpalack nélkül közlekedtek úgy, hogy valójában senki sem tudta, hogy egy-egy üregben milyen az oxigénszint.
A tervek szerint, a barlangból kialakított múzeumban interaktív adatbázist fognak felállítani, hogy bemutassák az embert próbáló mentést, aminek hála minden gyerek és az edzőjük épségben kijutott a barlangból.
(Forrás: 24.hu, aktualis.blogstar.hu)
Legutóbbi hozzászólások