Tudd meg, hogy kiről nevezték el például a pilatest és a Bluetootht.

Makadámiadió: 1857-ben kapta a nevét a makadámiadió, méghozzá Ferdinand von Müller és Walter Hill botanikusoktól Ausztráliában. Müller, aki a melbourne-i botanikus kertek igazgatójaként is dolgozott, egy régi barátjáról, John McAdamról nevezte el a felfedezését.

Az ausztrál őslakosok már akkor értékes fehérje- és zsírforrásként fogyasztották a makadámiadiót, mielőtt az széles körben ismertté vált volna.

Pilates: Az első világháború idején, Angliában dolgozta ki Joseph Hubertus Pilates a holisztikus fizikai edzésprogramot az izmok erősítésére, méghozzá azért, hogy segítsen a katonáknak a kondíciójuk és a testtartásuk javításában.

Azt követően, hogy a német férfi 1926-ban az Egyesül Államokba emigrált, megnyitotta az edzőstúdióját egy partnerével, majd a halála után a tanítványai folytatták a munkáját.

Bluetooth: Az 1980-as években rengeteg ötlet született arra, hogy hogyan lehetne felszámolni a számítógép körüli kábelrengeteget. Ennek érdekében hozta létre az Ericsson, a Nokia, az IBM, a Toshiba és az Intel a Bluetooth Special Interest Groupot 1998-ban.

A vezeték nélküli adatátvitel első változata 2001 februárjában jelent meg, és a nevét a Kr. u. 911-ben született dán viking király, Harald Bluetoothról kapta. A király híres volt a kommunikációs képességeiről, és még életében egyesített több dán fejedelemséget egyetlen nagy királysággá. Napjainkban az ő monogramja rúnák formájában a Bluetooth márka hivatalos logója.

Sziluett: Egy felület körvonalát nevezzük sziluettnek a festészetben, az optikában és a fotográfiában. A sziluett a XVIII. században élt és dolgozó pénzügyminiszter, Étienne de Silhouette után kapta a nevét.

Mivel a férfi állítólag rendkívül fukar volt, ezért a kastélyát nem igazi művészettel, hanem csak sziluettekkel díszítette. Akkoriban a sziluett kifejezést az olcsó árukra vagy utánzatokra használták, és csak később vált az árnyékkontúrok szinonimájává.

Szaxofon: 1840-ben találta fel a belga Antoine Joseph Sax, ismertebb nevén Adolphe Sax, a szaxofont, amit aztán 1846-ban szabadalmaztatott Franciaországban. Sax célja az volt, hogy egy olyan hangszert hoz létre, aminek a hangzása a klarinét és az oboa között helyezkedik el.

Elsősorban a francia katonazenében használták a Sax által épített szaxofonokat. A feltaláló egy műhelyt is vezetett, ahol a körülbelül 100 alkalmazottja 20 ezer szaxofont épített az ő idejében. Emellett szaxofontanárként és a párizsi opera színpadi zenekarának igazgatójaként is dolgozott.

(Forrás: noiportal.hu)