Jelenleg nem tudják a kutatók, hogy emberekre is átterjedhet-e a betegség.

Nyáladzó, bukdácsoló, üres tekintetű zombivá változtatja a vadon élő állatokat a krónikus agysorvadásos kór (CWD, Chronic Wasting Disease), amire jelenleg nincs gyógymód vagy oltás, így a fertőzöttekre a biztos halál vár.

A zombiszarvas-betegség leginkább a kergermarha kórra hasonlít, és egyelőre a tudósok nem tudják, hogy átterjedhet-e az emberekre. Az amerikai járványügyi központ (CDC) jelentésében az állt, hogy a CWD leginkább a vadon élő állatok, azon belül is főleg a szarvasok között terjed.

Legutóbb a kanadai jávorszarvasoknál fedezték fel a zombiszarvas-betegség tüneteit, de már több esetet is jelentettek a Yellowstone Nemzeti Parkból is. Nem Észak-Amerika azonban az egyetlen hely, ahol felbukkant a CWD, ugyanis Skandináviában és Dél-Koreában is találtak már beteg vadon élő állatokat.

Habár a CWD fertőző betegség, azt mégsem baktérium vagy vírus okozza, hanem egy prion, azaz fehérjetermészetű fertőző ágens, ami a gazdatestbe jutva átalakítja a szarvas fehérjéit és elpusztítja az agysejteket, ami miatt az állatból üres tekintetű, nyáladzó, botladozó, koordinálatlan mozgású, lógó fülű, nyelési nehézségekkel küzdő zombi válik, majd tüdőgyulladásban elpusztul.

A diagnózis felállítását nagyban megnehezíti, hogy a tünetek csak hónapok vagy évek alatt mutatkoznak meg. A CWD testnedvekkel, ürülékkel, szennyezett talajjal, vízzel és táplálékkal való érintkezés útján terjed. Mivel jelenleg nincs oltás vagy gyógymód, ezért biztos, hogy a fertőzött állat elpusztul.

A CDC becsélése szerint azokon a területeken, ahol a CWD endémiás, a fertőzési arány 10 és 25 százalék között mozog. A kanadai Alberta tartományból származó 2023-as megfigyelés 23 százalékos fertőzöttséget mutatott az öszvérszarvasok esetében.

Arra, hogy a betegség átterjedhet-e emberekre is, ha fertőzött húst esznek, vagy beteg állattal érintkeznek, még nincs bizonyíték, de a tudósok folyamatosan vizsgálják ennek lehetőségét. Bár az aggasztó, hogy még nem zárták ki teljesen, mégis az jó hír, hogy az emberrel közelebbi rokonságban álló állatfajok, így például a makákók, immunisak voltak a betegségre.

A kutatók azonban hangsúlyozták, hogy a CWD idővel változhat, például a klímaváltozás miatt, ami komoly hatással lehet a szarvaspopulációk alakulására.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)