Ismerd meg a skót tudóst, aki történelmet írt a virológiában!1930-ban, szegény családba született June Hart, aki a skóciai Glasgow egyik bérházában nevelkedett. June tehetsége korán megmutatkozott, de 16 éves korában ott kellett hagynia az iskolát. June a Királyi Kórházban kapott laboratóriumi technikus állást, amely során a szövetminták analizálásában kellett segítenie.

Idővel Londonba költözött, ahol hasonló munkát szerzett, valamint megismerkedett egy venezuelai művésszel, Enriques Almeidával, akihez később feleségül ment. A házaspár Torontóba költözött, ahol June elhelyezkedett a jó nevű, daganatos betegségekkel foglalkozó intézetben, az Ontario Cancer Institute-ban.

Mivel akkoriban Kanadában könnyebben boldogult az, akinek nem volt diplomája, mint a szigetországban, ezért a skót nő végre kibontakoztatta a tehetségét. A June által létrehozott technika megértéséhez elengedhetetlen az elektronmikroszkóp működési elvének megismerése.

Itt egy olyan eszközről van szó, ami elektronnyalábot, vagyis nagy sebességre felgyorsított elektronokat használ fel egy adott tárgy megfigyelésére. Az elektronágyúból származó nyalábot különféle elektromos és mágneses terek gyorsítják a vákuumcsőben, és fókuszálják a mintára.

A készülékben található detektorok azt a sugárzást érzékelik, ami akkor jön létre, amikor a részecskék kölcsönhatásba kerülnek a minta felületével. Mivel az elektronok hullámhossza a fényénél rövidebbek, azért a tudósok sokkal élesebb felvételeket kapnak annál, mint amit a hagyományos fénymikroszkóppal kapnának. Ezen a képen az atomok kontúrjai és a sejten belüli részletek is megfigyelhetőek.

Ha viszont a szakemberek mikroszkopikus részecskékkel dolgoznak, akkor gyakori, hogy nem tudják, mit is keresnek. Gyakran nem könnyű eldönteniük, hogy az, amit látnak, egy vírus, egy sejt, vagy valami teljesen más.

Erre a problémára talált megoldást Almeida, aki rájött, hogy a kutatók használhatnák azokat az ellenanyagokat, amelyeket a fertőzésen korábban átesett, és arra hatékony immunválaszt adott emberek fejlesztettek ki.

Az antitestek felismerik és megkötik a szervezetbe jutott idegen anyagok (baktériumok, vírusok) molekuláinak egyedi részét, az antigént. Almeida ebből kiindulva számított arra, hogy a vizsgálatban használt antitestek laboratóriumi körülmények között is az antigén köré fognak csoportosulni, ezzel láthatóvá téve magát a vírust.

A feltételezése igazolást nyert, ami fontos tudományos mérföldkőnek számított, ugyanis ettől kezdve a vírusos fertőzések diagnosztizálására is fel lehetett használni az elektronmikroszkópot. Ettől kezdve Almeida többféle vírust azonosított.

A tehetségét világszerte kezdték elismerni, ezért a hatvanas években visszaköltözött Londonban, ahol a St. Thomas Kórház Orvostudományi Iskolájába kezdett dolgozni. 1964-ben ott vette fel vele a kapcsolatot az egyik kollégája, dr. David Tyrrell, aki Salisburyben vezetett egy kutatást, ami során a csapatával egy influenzaszerű vírusról gyűjtöttek mintákat, ami egy megbetegedett iskolás fiú után neveztek el B814-nek.

Annak ellenére, hogy csak korlátozott számú minta állt rendelkezésére, Almeida mégis olyasmit talált, ami felülmúlta Tyrrellék minden várakozását, ugyanis a nő már kétszer is látott valami hasonlót a kutatásai során.

Az egyik ilyen korábbi munkája az volt, amikor hörghurutos csirkékkel dolgozott, a másik az, amikor egerek hepatitiszes májgyulladását vizsgálta. Almeida mindkét esetről tanulmányt írt, de azokat elutasították a folyóiratok lektorai, mert tévesen azt hitték, hogy csak a már ismert influenza részecskék rossz minőségű felvételéről van szó.

Almeida ezen kutatásai egy időre a polcon porosodtak, de Tyrrellék mintájával bebizonyosodott, hogy újfajta vírusról van szó. Mivel a felvételeken egy glóriaszerű struktúra volt látható az organizmusok körül, ezért a kutatócsapat a latin corona kifejezést használva alkotta meg a coronavirus elnevezést, aminek egyik típusa sepert végig a világon 2019 vége óta.

(Forrás: divany.hu)