Szakértők vizsgálták meg az 500 éve elhunyt zseni munkásságát.vinciA hatások mestere: Leonardo da Vinci megváltoztatta a portréfestést és a művészeti fiziognómiát, ugyanis úgy gondolta, hogy a festőknek az alanyuk belső, érzelmi és gondolat világát ugyanolyan pontosan kell ábrázolniuk, ahogy a test külső vonásait.

A művész sokszor enigmatikus arckifejezéssel ábrázolta az alanyait, ezzel többféle értelmezési lehetőséget adva azoknak, akik megnézik az alkotásait. Néhány festménye, például a Mona Lisa vagy A szép hercegnő esetében, komoly hangsúlyt kapott a képen szereplő hölgy szájának kidolgozása, amivel olyan illúziót hozott létre, amely miatt az egyik nézőpontból elégedettnek, vidámnak látszik az alany, míg egy másik szögből nézve már merengő és bánatos.

Szintén Leonardo da Vinci találmánya a sfumato festészeti technika. Az olasz szó magyarul „fátyolosat” jelent, a technika célja pedig az, hogy a kontúrok elkenésével párás, füstös, foltszerű összképet kreáljon.

Az éles részleteket elkerülve, a sötétből a világosba szinte észrevétlenül váltanak át az árnyalatok, ezzel még inkább ráerősítve a misztikus hatásra, ami egyfelől zavarba ejti a befogadót, másfelől többértelműséget kölcsönöz a festménynek.

A feltaláló: Leonardo da Vinci hatalmas lelkesedéssel ontotta magából a mérnöki ötleteket, Habár ezek java része nem valósult meg, mégis a következő évszázadok felfedezéseit megelőlegező találmányok formájában napvilágra kerültek.

A zseniális feltaláló fejéből pattant ki például a sárkányrepülő, a helikopter, a tank, a búvárruha és az ejtőernyő elődje, de sok egyéb, főleg harcászati eszköz tervét is ő találta ki. A XV. és XVI. században még kivitelezhetetlenek voltak az elképzelései, de mégis nagyon is valós alapokra épültek, és jól mutatták Leonardo da Vinci mérnöki és más tudományokban szerzett tudását.

Habár ellenezte a háborút, mégis gyakran dolgozott megrendelésre, katonai mérnökként, az egymással viszálykodó itáliai nemesek pedig örömmel igénybe vették Leonardo da Vinci szolgálatait.

Leonardo da Vinci elképesztő tervei között szerepelt például az újfajta hajítógép, a 27 méter hosszú számszeríj és a mai repeszbombák őse, a golyókkal teli, kilövés után szétrepedő bőrzsákkal töltött mozsárágyú.

A hidrológus: Leonardo da Vinci természettudományos munkájának jó részét a vízzel kapcsolatos tanulmányok teszik ki, de a festményein és más alkotásain is sűrűn megjelent a víz, mint elem, ugyanis nagyon foglalkoztatta a víz természete, annak a fizikai tulajdonságai, mozgása és eloszlása.

Tulajdonképpen ő volt az első tudós, aki egzakt alapokra helyezte a víz alaposabb tanulmányozását.

A matematikus: Leonardo da Vinci mindennél fontosabbnak tartotta a matematika tudományát, amivel nemcsak elméleti síkon foglalkozott, hanem gyakran a rajzaiban és a festményeiben is használta a perspektíváról, az arányokról, a szimmetriáról és a geometriáról szerzett tudását.

A vonalperspektívával élethűen ábrázolta a térbeli viszonyokat és a képelemeket, ami a szereplők és a háttér közötti távolságot jelenti. Ennek egyik legjobb példája az Angyali üdvözlet, amit 1472–1475 körül festett.

Ugyancsak a matematikai ismereteiről árulkodik Az utolsó vacsora című freskó, aminek minden perspektívavonalát (az épület tartógerendái, a díszítések, az asztal alatti padló vonalai) úgy rendezte el, hogy azok Krisztus arca irányába mutassanak, ezzel tudat alatt is odairányítva az emberek tekintetét.

A tudós geometriai érdeklődését támasztja alá a híres Vitruvius-tanulmány, ami az egykori római építésznek, hadmérnöknek és emberi test arányairól alkotott elképzeléseit próbálta igazolni, valamint azt akarta bizonyítani, hogy a tökéletesen arányos emberi test belefér egy körbe vagy négyzetbe. Mindemellett Leonardo da Vinci gyakran használta az anyatermészetet a munkáiban.

(Forrás: divany.hu)