Három nő, akinek sokat köszönhet a szakma.
Gail Wyatt: Napjaink egyik legelismertebb pszichológusa 14 éves kora óta pszichológusként képzelte el a jövőjét. A felsőfokú tanulmányai után, 1973-ban, Gail Wyat lett az első afroamerikai nő, aki Kaliforniában engedélyt kapott arra, hogy pszichológusként tevékenykedjen.
Miután megszerezte a PhD-fokozatot a Los Angeles-i Kalifornia Egyetemen, a fehér és afroamerikai nők szexuális élményeit kezdte vizsgálni. A munkája során olyan közösségalapú, sorstársak által koordinált programokat hozott létre, amelyek hatalmas segítséget nyújtottak abban, hogy minél kevesebb HIV fertőzött nő váljon nemi erőszak áldozatává.
Wyatt nemzetközi szinten is dolgozott. Dél-Afrikában az abortusz, valamint a szexuális és párkapcsolati erőszak kérdéseit tanulmányozta. Emellett a kutatásában résztvevők és a kollégáiért is kiállt.
Sokakat biztatott arra, hogy ösztöndíjakra pályázzanak. Az Amerikai Pszichológia Társaságban olyan alosztályokat hozott létere és működtetett, amelyek az etnikai kisebbségek helyzetére fókuszál.
Margaret Beale Spencer: Habár gyógyszerésznek készült, mégis elfogadta az ösztöndíjas helyet a Kansasi Egyetemen. A következő évtizedekben Margaret Beale Spencer a fejlődéslélektan egyik meghatározó alakjává vált. A hírnevét a szakdolgozatával alapozta meg, ugyanis rendhagyó módon, teljes egészében leközölt a Developmental Psychology.
Spencer kutatása újra bebizonyította, hogy a fehér és a fekete óvodások is a fehér játékbabát választják, ha egy fekete és egy fehér közül kell választaniuk. A vizsgálatából az is kiderült, hogy az előítéletek korai életkorban való elsajátítása nem biztos, hogy öngyűlölethez vezet, a negatív sztereotípiákat pedig vissza lehet fejteni, át lehet dolgozni.
Spencer mára több, mint 100 tanulmányt és könyvfejezetet publikált az emberi fejlődésről, a tevékenységéért pedig több rangos díjjal is kitüntették.
Elmondása szerint az 1970-es években a pszichológiát még nem lehetett tudománynak nevezni, mert csak benyomások voltak az emberek közötti különbözőségekről. Emellett abban az időben kevés kutatás célozta a nem fehér gyerekeket, és azok is inkább a betegségekre, devianciára fókuszáltak. Spencer érezte, hogy a kutatók rossz kérdésekből indulnak ki.
Rendszerszemléletű szakemberként úgy gondolja, hogy a kisebbségi csoporthovatartozásokkal rendelkező fiatalok csak akkor tudnak rugalmasan ellenállni a környezeti kihívásoknak, ha elég támogatást kapnak, ezért 2015-ben elindította az Urban Resiliency (magyarul Városi Reziliencia) nevű programot, ami a gyerekek családjával, oktatásával, biztonságával és jóllétével foglalkozik.
Vonnie McLoyd: Vonnie McLoyd akkoriban járt egyetemre, amikor még alig volt afroamerikai a fehér egyetemisták között. Ez gyakran félelmet és szorongást keltett benne, még annak ellenére is, hogy rengeteg támogatást kapott a társaitól és az ott dolgozóktól.
Részben metodista lelkész apja miatt, McLoyd gyerekkora óta tisztában volt a rassz és a társadalmi osztály kérdésével. Ezek a tapasztalatok a szakmai életét is befolyásolták, mert a kutatási területe a diszkriminációra és az anyagi problémák fekete gyerekek fejlődésére gyakorolt hatására fókuszált. Az egyik úttörő tanulmányából immár több, mint háromezer tudományos munkában idéztek.
(Forrás: divany.hu)
Legutóbbi hozzászólások