A felugró reklám, a szmájlik, az Anyák napja és a Labradoodle kitalálója sem örül annak, amivé a találmánya vált.
Az átlagember azt hiheti, hogy minden feltaláló büszke a találmányára, ha az az egész világon elterjed és a mindennapok részévé válik, ám előfordul, hogy a kitaláló utólag megbánja, sőt, bocsánatot kér azért, mert a világra szabadította az ötletét.
Ennek oka sok minden lehet, például az, hogy a kitaláló nem számolt azzal, hogy a találmányának milyen negatív következményei lesznek, vagy azt nem vette figyelembe, hogy az emberek mivé fogják átalakítani az ötletét.
A történelemben már sok olyan találmány született, amire a tudósok utólag nem voltak büszkék. Íme erre négy példa!
Ethan Zuckerman és a felugró reklám: Ethan Zuckerman különféle hirdetési felületeken dolgozott, amikor az egyik autós cég dühösen reklamált nála, ugyanis a reklámjuk egy szexuális tartalmú oldalon jelent meg, ezért attól féltek, hogy az emberek majd azzal azonosítják a járműveiket.
Zuckerman dolga az volt, hogy találjon ki egy megoldást a problémára. Ekkor születettek meg azok a hirdetések, amik teljesen váratlanul, új ablakban bukkannak fel az éppen böngészett weboldalon. Az internetezők szívből utálják a felugró reklámokat, ami miatt Zuckerman bocsánatot kért, és elmondta, hogy a találmányának nem az volt a célja, hogy másokat idegesítsen.
Anna Jarvis és az Anyák napja: Imádta az anyukáját Anna Jarvis, aki annak idején azért állt elő az ünnep ötletével, hogy kifejezze háláját az anyukájának. Az első Anyák napját 1908-ban tartották. Jarvis akkor 500 szál fehér kerti szegfűt küldött a vasárnapi iskolában tanító édesanyjának.
Később az emberek pénzszerzési lehetőséget láttak az ünnepben, amivel kapcsolatban megjelentek a képeslapok, virágárusok, más cégek, mindezt pedig nagyon utálta a feltaláló, ugyanis Jarvis tényleg csak a szeretetét akarta kimutatni az anyukájának.
Scott Fahlman és a szmájlik: Napjában többször találkozunk a szmájlikkal, amik nem csak a számítógépeken terjedtek el, hanem a boltok polcain is, hiszen némelyiket játék, lakásdekoráció formájában is megvehetjük, ezért jogosan gondolhatná azt az ember, hogy a feltaláló nagyon büszke a találmányára, pedig nem az.
A számítógépekkel foglalkozó Scott Fahlman eredetileg azért találta fel a mosolygós szmájlikat, mert nem akarta, hogy a címzett túl komolyan vegye, amikor vicces dolgokat tartalmazó üzenetet küld neki.
Az ötlete bevált, ma pedig szinte nem létezik olyan érzelem, esemény, amit ne lehetne egy szmájlival kifejezni. Fahlman elmondta, hogy úgy érzi magát, mintha ő lenne dr. Frankeinstein, hiszen a találmánya teljesen megváltozott, és egyáltalán nem örül annak, ahogy manapság az emberek használják.
Wally Conron és a Labradoodle: Az 1980-ban Ausztráliában élő Wally Conron segítőkutyákkal foglalkozott, amikor megbízást kapott egy idősebb, vak asszonytól, akinek segítőkutyákra volt szüksége, ám az ebnek több feltételnek is meg kellett felelnie, például annak, hogy ne hullassa túlságosan a szőrét, mert a nő férje allergiás volt a kutyaszőrre.
Conron végül a Labrador és a Pudli keresztezése mellett döntött, amiből megszületett a Labradoodle, az a kutyafajta, amely napjainkban már nagyon népszerű. A kutyus a megbízónak is megfelelt, ám ennek ellenére, a tenyésztő nem volt boldog.
Ennek oka az, hogy Conron eredményét látva az emberek nekiálltak a különböző fajták keresztezésének, aminek következményeként olyan típusok jöttek létre, amelyek nagyon szépek, de rengeteg az egészségügyi problémájuk.
(Forrás: bien.hu)
Legutóbbi hozzászólások