Történelmi rejtélyek, amelyekre a közelmúltban találták meg a válaszokat a tudósok.
A Tasmániai tigris kíváncsi kihalása: A kutatók úgy gondolják, hogy rájöttek arra, hogy miért halhatott ki az erszényes farkasként is ismert állatfaj. Az egyik feltételezés szerint nagyon könnyen megbetegedett, ami a vesztét okozta. Egy másik hipotézis azt állítja, hogy a dingóval folytatott verseny miatt halt ki, míg a harmadik elmélet az Ausztráliából érkező telepeseket tartja felelősnek az állat pusztulásáért.
Az Adelaide-i Egyetem kutatói egy újabb elképzeléssel álltak elő, mert szerintük az éghajlatváltozás, főleg az El Niño-időjárás okozta szárazság vezetett a kihaláshoz. Az igazság az, hogy minden elméletben van némi igazság.
Az erszényes farkasok a kedvező időjárás miatt kerültek a tasmán szigetre, ahol a XIX. és a XX. században a kihalásáig vadásztak rájuk, miközben folyamatosan romlottak az állatok életkörülményei, ráadásul az alacsony genetikai diverzitás is közrejátszott a kipusztulásban.
A hím mamutok halála: 2017-ben a tudósok úgy gondolták, hogy a 70 százalékában hím mamut fosszíliák vizsgálatában megtalálták a választ arra a kérdésre, hogy mi vezetett a hím mamutok pusztulásához.
A svéd Természettudományi Múzeum kutatócsapata úgy gondolta, hogy a nemek aránya viszonylag egyenlő volt a születéskor, de idővel a mamutok társadalmi hierarchiája és életkörülményei megváltozhatott.
A mamutok is hordában éltek, amit egy idősebb nőstény vezetett. Ezek a csordák általában nőstényekből és fiatalabb példányokból állt össze. A fiatalabb hímeket kirekesztették, hogy azok saját hordát alapítsanak, ám a többiek védelme nélkül, egyedül nehezebb dolguk volt a túléléssel.
A Vérzuhatag titka: 1911-ben, Kelet-Antarktiszon fedezte fel Thomas Griffith Taylor földrajztudós a róla elnevezett Taylor-gleccsert. Taylor véres vízesésnek nevezte a gleccsert, ami több, mint egy évszázadon át megoldatlan rejtély volt, ám végül kiderült, hogy a vízben vas-oxid található.
2017-ben a Colorado College és az Alaszkai Egyetem közös tanulmányban fejtette ki, hogy a Taylor-gleccser alatt olyan baktériumok tanyáznak, amelyek vörösre festik a kifolyó olvadékot. A rozsdavörös víz végig megtalálható a gleccser alatt, ugyanis földalatti hálózat köti össze az ott található tavakat.
A tudósok szerint régen nagyobb méretű sós tavak voltak a területen, de ezek idővel elpárologtak, vagy az óceán öntötte el a kanyonokat, sós vizet hagyva ott. Jelenleg a Taylor-gleccser a leghidegebb, folyamatosan folyó gleccser a Földön.
A tibeti köles rejtély: A washingtoni Állami Egyetemen készült, legújabb mezőgazdasági tanulmány arra próbált választ találni, hogy miért következett be kivándorlás a Tibeti-fennsík szélén, négyezer évvel ezelőtt.
A kutatócsapatot vezető Jade D’Alpoim Guedes régész arra a következtetésre jutott, hogy az éghajlatváltozás lehetetlenné tette az őslakosok számára a köles termesztését, ami azért jelentett nagy problémát, mert akkoriban a köles volt az elsődleges táplálékforrás.
A globális hőmérséklet csökkenés károsan hatott a tibeti mezőgazdaságra. A köles megművelése nagyon nehéz feladattá vált a megfelelő hőmérséklet nélkül. Az ebből következő élelmiszerhiány következményeként egyre többen hagyták el a térséget.
Majdnem 300 évvel később a búza és az árpa vette át a köles helyét, amiért ezek a hidegben is megteremnek. Napjainkban a tibeti fennsík a Föld leggyorsabban növekvő hőmérsékletű területei közé tartózik, tehát lehetséges, hogy az emberek vissza fognak térni.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások