Megdöbbentő tények a pszichiátria történetéből.
Elburjánzó elmegyógyintézetek: A XIX. században megugrott azoknak a száma, akik elmegyógyintézetbe kerültek, ugyanis a mentális betegeket korábban otthon vagy a börtönökben próbálták meg kezelni.
A változást az okozta, hogy a városok lakossága folyamatosan nőtt, a mentális betegekre pedig már nem úgy tekintettek, mint Isten büntetésére, hanem úgy, mint egy társadalmi problémára, ezért egyre több olyan intézményt építettek, ahova befogadták a betegeket. Ezzel együtt az elmegyógyintézetekről szóló rémtörténetek is elszaporodtak.
Morális kezelés: Dr. James W. Trent szerint a morális kezelés előtt embertelenül bántak a pszichiátria problémákkal küzdő betegekkel, a változást pedig Philippe Pinel hozta el, ugyanis ő volt az, aki a fizikai bántalmazást kedvességre és türelemre cserélte.
Pinel ötletét többen átvették, így például az Egyesül Államokban Benjamin Rush orvos, aki morális kezeléssel gyógyított, a betegeit pedig próbálta távol tartani a stressztől, ám az orvos a modern módszer mellett nem hagyott fel a régi, erőszakos iskolával sem, ahogy más orvosok sem, pedig Pinel remélte, hogy mindenki át fog térni az ő módszerére.
Idegi rendellenességek: A XIX. században még azt hitték az orvosok, hogy az idegösszeomlás, idegi kimerülés és a gyenge idegzet miatt alakulnak ki ezek a rendellenességek, amelyek elsősorban a magasabb rangú emberek betegsége.
A viktoriánus időkben a férfiak hipochondriásak voltak, míg a nők hisztériás rohamoktól szenvedtek. A társadalom rangos rétege teljesen hamis képet festett az idegi rendellenességekről, miközben sok szegény tényleg szenvedett, de ők nem kaphattak megfelelő kezelést.
Az M’Naghten-szabály: 1843. január 20-án a skót Daniel M’Naghten azt hitte, hogy a brit pártok összeesküdtek ellene, és meg akarják gyilkolni. M’Naghten úgy döntött, hogy megakadályozza a merényletet azzal, hogy megöli az akkori elnököt, Robert Peelt, ám végül Peel titkárát gyilkolta meg, mert összekeverte őket.
A tárgyaláson M’Naghten ártatlannak vallotta magát és morális elmezavarra hivatkozott. A bíróság felmentette, de Viktória királynő és a nép gyalázatosnak nevezte az ítéletet, ezért újratárgyalták az ügyet.
Az új bírósági eljárás során rengeteg kérdést tettek fel a bíróknak, akiknek a válaszai közül sok még ma is irányadó azokban az ügyekben, ahol azt kell eldönteni, hogy fel lehet-e menteni valakit mentális betegség miatt.
Frenológia, avagy minden a koponyától függ: A XIX. században a frenológia volt az az elmélet, ami az emberek lelki tulajdonságait a koponyájuk formájával akarta összefüggésbe hozni. A népszerű elképzelést az osztrák Franz Joseph Gall, a modern neurológia atyja találta ki.
Gall próbált összefüggést találni a koponyaformák alapján, de két fontos problémával találta szembe magát. Az egyik az volt, hogy a véletlenre alapozta az állításait, míg a másik, hogy olyan eseteket vizsgált, amelyek igazolták az elméletét. Ennek ellenére Gall nagyban hozzájárult a későbbi neurológusok munkájához.
Az Opál, egy lap, amit a betegek készítettek: A XIX. században saját lapot indítottak a New York-i Utica elmegyógyintézet betegei. Egy évvel a megjelenés után közel 900 olvasó fizetett elő az Opálra, aminek a bevételét az intézet könyvtára kapta meg. A lap a mentális kezelés alapvető elveit valósította meg, ugyanis segített a betegség és a fájdalom megelőzésében. Az Opál 1860-ban, a morális kezelés mozgalmának bukásával egy időben, szűnt meg.
Állati lelkek mint az őrület kiváltó okai: A XIX. században azzal magyarázták a mentális betegségek kialakulását, hogy az állatok lelkei megszállták az embereket, akiknek agyfunkcióikra hatást gyakorol ez a megszállás.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások