Pszichológusok és neurológusok próbálják megfejteni, hogy bizonyos helyzetekben miért érzékeljük másképpen az órák múlását.
Gyakran rácsodálkozunk, hogy miért van az, hogy egy unalmas, rossz helyzetben szinte vánszorog az idő, míg egy boldog szituációban szinte elrepül ugyanaz az az idő. Az időérzék kérdése azonban nemcsak az átlagembert érdekli, hanem a pszichológusokat és neurológusokat is.
Claudia Hammond tollából mostanában jelent meg a Time Wraped: Unlocking the Mysteries of Time Perception című könyv, amelyben az írónő próbálja megfejteni az időérzékelésünket. Hammond szerint az idő egyrészről az ellenségünk, másrészről a barátunk.
Az időérzékelésünk nagyon fontos, ugyanis ez a mentális realitásunk része lehet, tehát fontos, hogy hogyan érzékeljük az időt. Amikor azonban azt tapasztaljuk, hogy elszaladnak mellettünk az órák, akkor jogos a kérdés, hogy egyáltalán a jelenben vagyunk-e olyankor.
Ha viszont a halálfélelem kap el minket, akkor úgy érezzük, mintha minden lelassult volna körülöttünk. A szakemberek szorgosan vizsgálják a kérdést. Az egyik kísérletből például kiderült, hogy sokszor veszélyesebbnek érzünk egy szituációt, mint amilyen az valójában. A pókiszonyban szenvedők például sokkal hosszabb időnek érezték azt a pár percet, amit egy pók közelében töltöttek, mint azok, akik nem félnek az állattól.
Nem csak a veszély, vagy pozitív élmény miatt tűnhet hosszabbnak-rövidebbnek az idő, ugyanis az öregedéssel is változik az időérzékünk. Gyerekként még sokkal hosszabbnak érzünk egy évet, mint korosabbként.
Az agyunk képes monitorozni az időt, ám nem pontosan. A szakemberek szerint minél öregebbek leszünk annál erősebb a nosztalgiánk, valamint egyre több dologra emlékszünk a későbbiekben.
Az időérzékelés tehát egy olyan terület, amely még sok kutatást igényel, de az már most biztos, hogy hatalmas hatást gyakorol az emberek életére.
(Forrás: bizzarium.com)
Legutóbbi hozzászólások