A világ legnagyobb rejtélyei

Tíz titok, amire a tudósok sem találnak ésszerű magyarázatot.
Rengeteg rejtély teszi színesebbé a világunkat, melyek közül nagyon kevésre akad megfejtés, mert jelenlegi tudásunk kevés ahhoz, hogy megértsük a különböző jelenségeket. Lehet, hogy néhány év, vagy évszázad múlva már elég okos lesz hozzá az emberiség, hogy kiderítse a következő titkokat, ám jelenleg még a tudósok is értetlenül állnak a világ legnagyobb rejtélyei előtt.

Panxian Dadong barlang: Több ezer embernek adott otthont 300.000 évvel ezelőtt a barlangrendszer, amelynek közelében óriási állatok éltek a tudósok szerint. A szakembereket megdöbbentette, hogy a barlangban talált leletek szerint stegodonok és orrszarvúk is éltek a barlangban, vagy ott pusztultak el.

Ez azért furcsa, mert a barlang 1600 méterrel a tengerszint felett található. Lynne Schepartz paleoantropológus elárulta, hogy nem sűrűn találnak olyan állatokat barlangokban, melyeknek nem az a természetes élőhelye.

A szakember szerint nem életszerű, hogy a stegodonok és az orrszarvúk besétáltak a barlangba. A rinocéroszok pedig magányos állatok, mégis orrszarvú maradványokra bukkantak a barlangban. A legértelmesebb magyarázat az lenne, hogy az emberek vitték be az állatokat.

Az eddigi vizsgálatokból az derült ki, hogy a csontokat megégették és összetörték egy, valószínűleg kőből készült, eszközzel. A barlangba utoljára 1998-ban járt expedíció. Azóta sincs magyarázat arra, hogy hogyan juthattak be a hatalmas állatok.

A tüskés trón úrnője: I.e. 2700-ban keletkezett a műalkotás, ami a legfurcsább ókori tárgy, amit eddig találtak. Massimo Vidale, olasz archeológus és csapata vizsgálata azzal az eredménnyel zárult, hogy a szobor, melynek alakja egy nagyméretű járműéhez hasonlít, igen különleges az utókor számára.

A tüskés trón szekér vagy hajó lehetett, aminek az elején egy hatalmas bikafej alakzat látható. A jármű belsejében tizenöt sárga, piros, és fekete színű alak fedezhető fel, valószínűleg egy felvonulás közben.

Némelyik férfi szobrocskán ugyanolyan nyak és fejdísz van. A kúpos köpenyek ilyen stílusú viselésével eddig egyetlen hasonló szobornál sem találkoztak a tudósok. A tüskés trónon jól kivehető az azon ülő nőalak, akiről az alkotás a nevét kapta.

Vidale arra jutott, hogy az alkotás az ősi Indus-völgyi civilizációhoz köthető. Arra azonban ő sem jött rá, hogy mit jelenthet a tárgy, mert nincs bizonyíték arra, hogy a civilizáció használt volna négykerekű járműveket, és arról sem tudnak semmit a tudósok, hogy a szobrot rituális szertartásokkor használták, vagy más, praktikus célt szolgált.

A salzburgi kocka: Egy osztrák öntöde munkatársai fedezték fel 1885-ben, amikor széthasították az egyik széndarabot. A különös formájú és színű tárgy felszínét rengeteg repedés és apró lyuk tarkítja, valamint a közepén egy hasadék húzódik végig.

A kockát egy Reidl nevű munkás találta meg, aki el nem tudta képzelni, hogy mi lehet az, ezért megmutatta a főnökének. A tárgy ezután a Heimathaus Múzeum munkatársaihoz került. Egy évvel később Adolf Gurlt a múzeum egyik professzora tanulmányozta a kockát. Ő arra jutott, hogy a kocka egy meteorit darabja.

A Bécsi Természettudományi Múzeum kutatásai viszont azt állapították meg, hogy Gurlt rossz következtetést vont le, mert a kocka nem meteorit, hanem ismeretlen forrásból származó, mesterségesen előállított tárgy.

A tudósuk szerint a szén, ami létrehozta a tárgyat, legalább 60 millió éves. A kockát jelenleg a bécsi Heimathaus Múzeumban nézhetjük meg.

Örökké égő lámpás: A világ több pontján találtak olyan égő lámpást a középkorban, amelyek tüzelőanyag nélkül égtek. Ezeket sírkövekbe zárták, minden bizonnyal azért, hogy mutassák az elhunytaknak a túlvilágra vezető utat.

Évekkel később felnyitottak néhány sírkövet és a lámpások még mindig égtek. A babonás emberek nagyon megijedtek, mert nem értették a jelenséget, ezért megsemmisítették az összes ilyen lámpást, és szemfényvesztéssel vádolták a pogány papokat, vagy nem voltak hajlandóak elhinni, hogy ilyesmi létezhet, esetleg úgy vélték, hogy a Sátán hozta létre a lámpásokat.

Más elméletek szerint a héber közösségek felfedezték és megőrizték elektromosságot. Az egyik történet például arról szól, hogy Jechiele, egy francia rabbi birtokolt egy olyan lámpást, ami mindenféle tüzelőanyag vagy kanóc nélkül égett.

Jechiele feltalált egy speciális gombot, aminek lenyomásával elektromos áramot vezetett a fém ajtókopogtatóba. Ha valaki megérintette volna akkor a kopogtatót, amikor a rabbi lenyomta a gombot, akkor az illetőt áramütés érte volna.

Napjainkban a villamos energia hétköznapi dolog, az örökké égő lámpások létrehozására irányuló kísérletek mégis mind elbuktak, tehát a jelenségre még mindig nincs magyarázat.

Ókori építmény a Galileai-tenger mélyén: 2003-ban bukkantak rá a tudósok a kör alakú, bronzkori szobornak látszó objektumra a Galileai-tenger mélyén. A kutatás eredményeit azonban csak tíz évvel később, tavaly hozták nyilvánosságra.

Shmuel Marco geofizikus azt feltételezi, hogy az ősi építmény „halnevelde” lehetett. A legtöbb archeológus szerint a szárazföldön épült az építmény és a vízszint emelkedése miatt került a tenger fenekére.

A bazalt kúp csaknem hetven méter átmérőjű és tíz méter magas. A súlya 54,5 millió kilogramm környékén lehet, vagyis nagyjából két Stonehenge méretének felel meg. Az építmény korát 2-12 ezer évre saccolják a tudósok. Ezt az alján felhalmozódó homok mennyiségéből számolták ki, valamint összevetették hasonló épületekkel.

Dani Nadel archeológus elmondta, hogy az objektum hasonlít a területen talált ókori temetkezési helyekre, ezért szerinte rituális feladatot tölthetett be. Kiemelte továbbá, hogy az építmény hatalmas, közel 100 kg súlyú bazalttömbökből épült. Az archeológus szerint valószínű, hogy az épület kora, és valódi célja örökre rejtély marad.

Hellinikon piramisa: Görögországban tizenhat piramis található. Ezek közül a legismertebb az argoliszi területen talált Hellinikon piramis, amiről először egy ókori görög földrajztudós, Pauszaniasz írt a „Görögföld leírása” című műben.

Ebben az állt, hogy egy csata és az azt követő békekötés helyszíne volt az építmény. Pauszaniasz szerint egy „közös sírt” emeltek itt, melyben az argoszi trónért folyó küzdelemben elesett görög katonák aludták örök álmukat.

A piramisról nem tudunk sokat. A keletkezését először i.e. 3000-re becsülték, majd a kilencvenes években ezt i.e. 2720-ra módosították. Amennyiben tényleg akkor építették, akkor a Hellinikon piramis még a legrégebbi egyiptomi piramisnál is öregebb.

A kornál sokkal rejtélyesebb az, hogy senki sem tudja, hogy ki és miért építette. A jelek szerint azonban a tudósok nem igazán akarják megfejteni a piramis titkait, hiszen régóta nem kutatott ott senki.

Baiae alagutak: Népszerű úti cél volt, több mint kétezer évvel ezelőtt, a Rómában található Baiae templom, amihez az a legenda fűződött, hogy az ott található ásványok halhatatlansággal ruházzák fel a megtalálójukat, ráadásul az emberek úgy hitték, hogy ott található Hádész, az alvilág istene birodalmának a bejárata. Sajnos, mára csak a rejtélyes romok maradtak fent.

Az 1960-as években Robert Paget és Keith Jones elhatározták, hogy megvizsgálják a romokat. Ez nehéz feladat volt, mert először át kellett jutniuk a szűk bejáraton. Amikor ez sikerült, akkor egy keskeny alagútban találták magukat. Annak a levegőjében vulkanikus gázok szaga terjengett.

Paget kiderítette, hogy az alagútkomplexum bejárata a nyári napfelkelte irányába mutat és az alagutak pontosan keletről nyugatra vezetnek, a napéjegyenlőségi napkelte irányába, tehát az építéskor figyelembe vették ezeket a rituálékat.

Jones és Paget több lámpás tárolására alkalmas rést talált az alagutak falában. Ebből arra következtettek, hogy az alagutakat alapos munkával úgy tervezték és építették, hogy azok rejtve maradjanak.

A páros egy elzáródásnál valami olyasmit talált, ami valószínűleg egy szellőztető rendszer lehetett. A valódi rejtélyre akkor akadtak rá, amikor egy meredek alagút végére értek, és egy éles kanyar után, egy patakot találtak, melynek a vize forrt. Egy kőút vezetett hosszan a vízen, melynek vége sötétségbe veszett.

A két férfi úgy gondolta, hogy ez lehetne az alvilág bejárata, ám 1965-ben David Lewis ezredes segítségével kiderítették, hogy a forró víz földalatti vulkanikus kamrákhoz köthető, melyek meleg vizű forrásokat hoznak létre. Az, hogy ki és miért alakította ki az alagutat, továbbra is rejtély.

Elrejtett cipők egy luxori templomban: 2004-ben, egy egyiptomi expedíció során találták meg a leletet. A három pár, és egy fél lábbeli két vályogtéglából emelt fal között, egy korsóban rejtőzött.

A cipők közül két pár gyermeké volt a többi pedig egy sánta felnőtté lehetett. A kutatókat nem ez lepte meg, hanem a technika, amivel a pár nélküli cipő készült, mert arról a módszerről azt feltételezték, hogy a középkori Európában használták először.

Angelo Sesana archeológus elmondta, hogy a cipőket szándékosan rejtették el több mint kétezer évvel ezelőtt. Andre Veldmeijer, az ókori lábbelik szakértője rendkívülinek nevezte a felfedezést, mert a cipők kiváló állapotban maradtak fent.

Veldmeijer a vizsgálatai után arra a következtetésre jutott, hogy elég drágák lehettek a lábbelik. A cipők minősége arra utal, hogy a viselőjük magas rangot és tekintélyt töltött be az ókori társadalomban.

A szakértő feltételezése szerint azért rejtették el a lábbeliket, mert zavargások törtek ki a területen. A cipőkért soha nem ment vissza az illető, mert inkább elmenekült az adott helyszínről.

Antelope Springs-i lábnyom: William J. Meister, amatőr fosszíliavadász kirándulni indult családjával az Utah állambeli Antelope Springs térségben 1968. június 1-jén. Meister nem tudott ellenállni a szenvedélyének és trilobita, más néven háromkaréjú ősrákok, fosszíliák keresésére indult.

Meister két fosszíliát is talált, ám azok egy cipőnyomba voltak ágyazódva, melynek saroklenyomata mélyen a talajba süllyedt. A férfi arra gondolt, hogy biztos, valaki rálépett a fosszíliákra. A vizsgálatok után Meister és kutatótársai közel 600 millió évesre becsülték a fosszíliát, amely a kambrium korból származhatott.

Az érintett terület feltárásakor azonban további érdekes dolgok kerültek elő, mint például agyagtáblák, amelyek egy egész szárazföldi területet alkottak. Az igazi rejtély az, hogy a cipőnyom arra utal, hogy valaki rálépett az ősrákokra, de azok egyáltalán nem sérültek meg. A trilobiták ráadásul tengeri élőlények voltak, tehát az, aki a cipőt viselte, belelépett az állatok élőhelyébe.

Sikító múmia: 1886-ban találták meg a múmiát, aminek az arcán fájdalmas kifejezés ül. Emellett a múmia minden szerve érintetlen, ami furcsa, hiszen a mumifikálás esetében azokat eltávolítják.

Bob Brier, a Long Island-i egyetem régésze úgy gondolja, hogy a múmia vagy gyilkosság áldozata lett, vagy a test konzerválódott. Más kutatók és archeológusok hidegvérű gyilkosságot, mérgezést vagy élve eltemetést sejtenek a dolog hátterében.

Egy 2008-as National Geographic dokumentumfilm azzal az elmélettel állt elő, hogy a múmia Pentewere hercegé, aki III. Ramszesz fáraó fia volt, és az apja meggyilkolását tervezte.

Ezt az elméletet a XII. századból származó dokumentumok támasztják alá, mert azokból kiderült, hogy III. Ramszesz fáraó egyik felesége összeesküvést szőtt férje megölésére, mert azt akarta, hogy Pentewere legyen a fáraó.

A tudósok szerint lebuktak az összeesküvők, és büntetésképpen megmérgezték Penteweret, aki a halála után birkabőrbe burkolták a mumifikálás után. Ha tényleg ez történt, akkor a sikoly a mérgezést követő fájdalom kifejeződése.

A múmiát egyelőre csak CT vizsgálatnak vetették alá, tehát még mindig csak feltételezés, hogy Pentewere herceg földi maradványait találták meg a tudósok. A sikító múmia esetében egy egyszerűbb magyarázat is létezik. Eszerint a múmia szája azért van nyitva, mert a halál beállta után a fej hátrahajlott.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)